Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága épületének Múzeum utcai szárnyában, szemben a Déri Múzeummal egy földszinti teremben található a kiállítás. Az 1931-ben átadott impozáns épület Münich Kerek Aladár tervei alapján az akkoriban divatos, a környezetbe illő historizáló stílusban épült. Az 1995-ben megnyílt kiállítás a magyar posta- és távközléstörténet debreceni jellegzetességeit mutatja be a terem közepén kialakított kis „postahivatal” körül elhelyezett postai tárgyak, dokumentumok és tablók segítségével.
A kiállítás érdekes színfoltja a Soó Rezső emlékszoba. A kétszeres Kossuth-díjas botanikus professzor Debrecen városára és a Bélyegmúzeum gondozására hagyományozott 225 ezer darabos filatéliai gyűjteménye évről évre megújuló válogatásaiban gyönyörködhetnek az érdeklődők.
A kiállítóhely fenntartója és működtetője a Hírközlési Múzeumi Alapítvány.
Debrecen posta- és távközléstörténete
A Delizsánsz Kiállítóterem 1995. októberében megnyílt új, állandó kiállítása a Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága (jelenleg: Kelet-magyarországi Területi Igazgatósága) épületének földszintjén található, mely Debrecen posta- és távközléstörténetét mutatja be, külön kiállításrésszel adózva dr. Soó Rezső Kossuth-díjas botanikus, egyetemi tanár, jeles filatelista munkásságának.
Debrecen postatörténete a 15. századig követhető nyomon. A folyton úton levő mészárosok a vágómarha hajtása mellett, a rájuk bízott üzeneteket, leveleket is továbbították, s az 1478-ban kelt céhszabadalom szerint a díjtalan postahordásért vám- és adókedvezményben részesültek. Bár 1656 és 1660 között Debrecenben fizetett postamesterrel városi posta működött, a törökkor végéig a mészárosposta nélkülözhetetlen maradt, véglegesen csak 1720-ban szűnt meg.
1694/95-től királyi postaállomás működött Debrecenben. Az első postamester Diószegi Sámuel volt, aki saját házában rendezte be a város postaállomását, ahonnan Buda és Nagyvárad irányába indított rendszeres járatokat. Ezeken a postaútvonalakon 1703 és 1711 között II. Rákóczi Ferenc postalegényei közlekedtek. A szatmári békekötést követő időszakban III. Károly a postaigazgatást állami kezelésbe vonta. Debrecen polgárai nem szívesen bízták küldeményeiket a császári postára, ezért magán-hírszolgálatot szerveztek.
Az 1848-49. évi szabadságharc postája nyelvében és külsőségeiben is magyar volt. Ezt a koraszakot mutatja be a kiállításban elhelyezett életkép a debreceni postaállomásról induló delizsánsszal. A szabadságharc bukása után visszatértek a császári posta jelképei, ismét Bécsből igazgatták a postát, osztrák törvények és rendeletek alapján, német hivatali nyelven.
1867-ben a kiegyezést követően megszületett a belügyeiben is önálló, magyar nyelvű és magyar jelvényeket használó magyar királyi postaigazgatás. Gervay Mihálynak az első főposta-igazgatónak az érdeme, hogy a magyar posta európai színvonalú, nemzetközileg is elismert intézménnyé fejlődött. A kiállítóterem közepén felállított salter – mely egykor a mátraházi postahivatalban állt – szép emléke az 1930-as évek magyaros stílusú postai építészetének. A felvevőpult mögött az 1920-30-as évek vidéki kis postahivatala elevenedik meg, melyet korabeli postai munkaeszközök, berendezési tárgyak, bútorok, postakezelési kisgépek tesznek szemléletessé.
A kiállítás bemutatja az 1920-ban létrejött Debreceni Posta és Távirdaigazgatóság nyolc és fél évtizedes történetét, a távíró- és távbeszélő-szolgálat kialakulását és fejlődését, valamint az Északkelet-Magyarországi rádiózás történetéből villant fel mozaikokat korabeli tárgyak és dokumentumok segítségével.
Cím: DebrecenMúzeum u. 3.
Tel: +36 (52) 316-566
E-mail: [email protected]
Web: www.postamuzeum.hu
