A Néprajzi Múzeum Magyarország egyik legrégibb kulturális intézménye, mely 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként alakult meg. Első gyűjteménye Xántus János kelet-ázsiai kollekciója volt, majd az 1880-as évektől a magyar nép kultúrájának eltűnőben lévő tárgyi világa került a kutatók érdeklődésének homlokterébe, de nem szűnt meg a szomszédaink, a rokon népek és a távoli kontinensek tárgyi világa és életmódja iránti érdeklődés sem. Ma a Néprajzi Múzeum közel negyedmilliónyi műtárgyat őriz, melynek kétharmada a magyar anyag. A múzeumban olyan kiváló tudósok és személyiségek dolgoztak mint Jankó János, Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly.
Az intézmény önálló múzeummá 1947 után vált.
Több átmeneti helyszín után 1924-ben került az egykori tisztviselőtelepi gimnázium épületébe, ahol ötven évig működött. 1973-ban kapta meg a Kossuth téri, volt Igazságügyi Palota nagyobb részét, ahova több éven keresztül költöztek át gyűjteményei.
Napjainkban a Néprajzi Múzeum a kontinens egyik legjelentősebb néprajzi intézménye, páratlan műtárgyállományával, jelentős archívumával és könyvtárával.
A magyar nép hagyományos kultúrája (részlet a kiállításból)
1991 júniusától látható a magyar népi kultúrát bemutató állandó kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A kiállítás 13 teremben tárja a látogatók elé a magyar parasztság hétköznapjainak és ünnepeinek tárgyi emlékeit a 18. sz. végétől az első világháborúig terjedő időszakból, a magyar nyelvterület egészéről.
Az első terem a Kárpát-medence népeinek etnikai, nyelvi és vallási megoszlását mutatja be. A 19. század végén a 14 milliós lakosság közel felét a nemzetiségek alkották, akik között a legjelentősebb létszámot a románok (16%), a németek ( 13%) és a szlovákok ( 13%) képviselték.
Ezt követően az emberi élet keretét alkotó intézmények: a falu, az uradalom, a mezőváros, a tanya, az ipari város, valamint az egyházak egymással összefonódó kapcsolatrendszerét tekinti át a kiállítás, ezek ugyanis számottevő befolyást gyakoroltak a népi műveltség alakulására.
Nagy teret kapott a paraszti munka sokrétűségének és gazdag tárgykészletének megismertetése. A munkát végző emberek életkörülményeit, társadalmi helyzetét hétköznapi ruházatuk és személyes felszerelésük mutatja be. A munkafolyamatok és az élelmiszertárolás jellegzetes tárgykészlete mellett a paraszti táplálkozás hagyományaival és társadalmi eltéréseivel is megismerkedhet a látogató. A paraszti munkához szorosan kapcsolódó kézművesség meglehetősen széles skálájából több jellegzetes foglalkozás mutatkozik be, mint például a fafaragás, az asztalosipar, a kovácsmesterség, a fazekasság, a textilkészítés, a posztóművesség, a szűrszabó- és szűcsmesterség.
A múlt századi falusi lakáskultúra két pólusát szemlélteti a kiállítás: az őrségi régi „füstös” ház a középkori életkörülményeket, a sárközi „tisztaszoba” pedig a gazdagparaszti új ház divatját közel egyazon időből rögzíti, jelezve a falusi népesség polgárosodásának egyenetlen folyamatát kísérő vagyoni tagozódás távolságait. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszottak a falusi és mezővárosi kézművesek, akik tömegesen állították elő a festett bútorokat, a díszkerámiát, a színes szőtteseket, a hímzett viseleti darabokat, és ezáltal jellegzetes tájstílusokat teremtettek.
Az emberi életút bemutatása a paraszti értékrend arányaihoz igazodik, középpontjában a lakodalom állt, melyet az impozáns kalotaszegi emlékanyag juttat kifejezésre. A kiállításban az a kalotaszentkirályi menyasszonyi kelengye kerül közszemlére, amelyet először száz esztendővel ezelőtt, a millenniumi néprajzi falu kiállításán láthattak az érdeklődők.
A hagyományos népi kultúra szellemi gazdaságát tükrözi a kiállítás utolsó témája: a kalendáriumi ünnepek sora. Az egyházi és a gazdasági év előírásaihoz igazodó népszokások kellékei és látványos jelenetei a magyar paraszti műveltség nyugati és keleti elemekből ötvözött sajátosságait tárják fel
Cím: V ker.Kossuth tér 12.
Tel: +36 (1) 473-2441
E-mail: [email protected]
Web: www.neprajz.hu
