Budapest — Nem igaz, hogy a nők helye a konyhában, a fodrászatban vagy az íróasztal mögött van.
Vannak, akik olyan munkában találják meg a boldogulásukat vagy valósítják meg az álmukat, amit hagyományosan a férfiak terepének gondolnak. Erre példa Sándor Krisztina (32) egy soktonnás kék járgány volánja mögött: ő ugyanis buszt vezet Budapesten a BKK egyik alvállalkozó cégénél, a VT-Arrivánál.
– Régi szerelem ez, apukám is buszvezető volt, kislány koromban gyakran beültem mellé. Amikor nagyobb lettem, a házibulikból nem éjfélre kellett otthon lennem, hanem szólt, hogy például hajnalban mikor ér a Nyugatihoz, és ott találkoztunk, hogy az ő buszával menjek haza. A bátyám is buszvezető lett, csak ki kellett várnom türelmesen, mikor kínálja nekem is a lehetőséget az élet, amely végül egy átképzés formájában valósult meg – mesélte Krisztina.
Mindig is imádta a vezetést, akkor pedig miért ne azzal keresse a kenyerét. Főképp, ha nem szeret négy fal között dolgozni.
– Anyukám megszeppent, a bátyám pedig kétkedett, amikor beavattam őket a terveimbe, de mindenki örült, miután letettem a sikeres vizsgát. Bár aggódtak, hogy meg kell küzdenem a férfi kollégák előítéleteivel. Szerencsére nem kellett, első pillanattól egyenrangúként néztek rám. Hiszen minden hivatásos sofőr tudja, hogy aki ilyen szakmában képzeli el a jövőjét, ott már nincs különbség férfi és női vezető között.
Azon kívül, hogy a buszvezetéssel életem egyik álma valósult meg, még a magánéletemmel is szerencsésen összeegyeztethető a beosztásom – mondta.
Krisztina a munkán kívül sem ragaszkodik a hagyományos szerepekhez, és minden helyzetben feltalálja magát. Ha kell, egyedül felújítja a lakását, vagy épp, mint legutóbb, kivágja az útban lévő fát a kertben.
Forrás: Blikk.hu
Fotó: Isza Ferenc
