Mi történne akkor, ha nem tudnánk megkülönböztetni ezt a valóságot egy másiktól? Mi lenne, ha folyamatosan megkérdőjeleznénk a környezetünk valódiságát? Az agy egy hihetetlenül erőteljes eszköz, amelyet szinte el sem kezdtünk még igazán megérteni. Ez a halálközeli élmények során még bonyolultabbá válik.
Egyes emberek, ilyen állapotban, pár pillanat alatt egész életeket képesek leélni és le is tudnak írni minden egyes fontos részletet, amit megtapasztaltak. Olyan élményeket, amelyek az egész életüket megváltoztatták.
Éreztél már valaha mélyebb lelki kapcsolatot egy olyan személlyel, akivel csak álmodban találkoztál, majd felébredve rádöbbentél, hogy soha nem is létezett és egészen furcsán érezted magad? Én személy szerint többször is.
A következő történetben egy férfi épp egy ilyen tapasztalatról vall őszintén, ami azonban sokkal mélyebben érintette őt, mint egy puszta álom, hiszen halálközeli élménye során élte át és egészen 3 évre volt szüksége ahhoz, hogy felépüljön belőle. Mindamellett még így sem lesz soha az a személy, aki egykor volt.
Így írt a férfi:
„Az egyetem utolsó évében történt velem, hogy egy focista (ő 150 én meg 55 kg voltam) leütött, amiért ott sétáltam, ahol ő el akart menni kocsival. Eszméletlenül elterültem a földön és ez idő alatt egy teljesen más életet éltem át.
Találkoztam egy gyönyörű fiatal nővel, aki elrabolt a szívemet. Teljesen zavarba ejtett a jelenlétével és udvarolnom kellett neki egy ideig, mire több nagyképű pasija után végre engem választott. Két év múlva összeházasodtunk és megszületett a lányunk.
Nagyszerű munkám volt és a feleségemnek nem kellett a házon kívül dolgoznia. Amikor a lányunk 2 éves lett, megszületett a fiunk is. A fiam volt a mindenem. Minden reggel az első utam a szobájába vezetett és mielőtt elmentem dolgozni mindig babusgattam őt és a lányomat.
Egyik nap a kanapén ülve észrevettem, hogy a lámpa látványa furcsa volt, mintha ki lett volna fordítva. Továbbra is 3D hatású volt, de egyszerűen valami baj volt vele. (Egy szögletes formájú lámpa volt, piros alapú, arany csíkokkal a 4 lábán és egy fehér burával.) Olyan hatással volt rám, hogy nem tudtam máshová nézni. Egész éjjel ébren voltam és azt bámultam. Másnap reggel nem mentem dolgozni, mert annyira zavart az a lámpa.
Nem ettem és csak annyira hagytam el a kanapét, hogy kimenjek a mosdóba, majd egy idő után annyira sem, hiszen nem ettem és nem ittam. Már harmadik napja néztem azt a lámpát, amikor a feleségem komolyan elkezdett aggódni és hívott valakit, hogy beszéljen velem. Ekkor történt, hogy az észlelésem teljesen felbomlott és a feleségem kiakadt. Elvitte a gyerekeket az anyjához, éppen azelőtt, hogy rám tört a felismerés… a lámpa nem valós, a ház nem valós, a feleségem, a gyerekeim, semmi sem valós, az életem utóbbi 10 éve nem valóságos!
A lámpa egyre nagyobb és mélyebb lett, továbbra is kifordítva és a teljes perspektívámat eltorzította. Bármi, amit láttam, piros volt, hangokat hallottam, sikolyokat, furcsa zajokat, majd fájdalmat éreztem, nagyon erős fájdalmat… az első szavam pedig az volt, hogy „Kiesett a fogam”, majd kinyitottam a szemem.
Ott feküdtem a földön az út mellett, emberekkel körülvéve, akiket nem ismertem, a legtöbben meg voltak ijedve én pedig teljesen össze voltam zavarodva.
Ezután egy rendőr felemelt, átvonszolt a füvön és berakott a rendőrautó hátsó ülésére. Teljesen össze voltam zavarodva. A rendőr vitt el a kórházba, mert valószínűleg nem akarta megvárni, hogy a mentősök kiérkezzenek.
Három év kemény depresszión mentem keresztül. Gyászoltam a feleségem és a gyermekeim elvesztését, ugyanakkor azzal a tudattal is meg kellett küzdenem, hogy soha nem is léteztek. Féltem és próbáltam sírva elaludni, remélve, hogy az álmaimban újra találkozhatok velük. Soha nem történt meg. Néha egy pillanatra a periférián látom felbukkanni a fiam alakját, aki örökké 5 éves és soha nem hallom, amit mond.
Sok privát üzenetet kapok, amelyekben idegenek hasonló élményekről számolnak be. Létező jelenségről van szó és több kutatásra van szükség az agyi tevékenységeket érintően. Szinte semmit nem tudunk még.”
Egyes hozzászólások legalább olyan ijesztően hatnak, mint maga a történet:
„Egyértelmű, hogy egy nagyon intenzív halálközeli élményt tapasztaltál meg. Nincsen tudományos konszenzus rá, szóval nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, de az élményed valószínűleg az agyadban, a tobozmirigyből stressz hatására felszabaduló nagy mennyiségű DMT (N,N-dimetil-triptamin) hatására következett be.
„Emlékszem, hogy olvastam valahol, hogy a halál egy pontján az idő egy végtelenül kis térbe tömörül a tudatban. Tehát lehetséges, hogy a halál közeli élményedben egy új valóságba léptél be, amelyet teljes mértékben meg is tudtál tapasztalni a normál idősebességben, de a valós időben pár perc alatt zajlott le az egész.”
Forrás: tudasfaja.com
