Bár pénteken még visszakozni látszott, Trump elnök szombat hajnalban mégis megtámadja Szíriát és az Asszad-kormányt, akiket Oroszország 2015 óta legkorszerűbb fegyvereivel és legkeményebb katonáival támogat.

Az akcióhoz ráadásul azonnal megnyerte Franciaország és Nagy-Britannia támogatását is, sőt, Izrael még a támadás előtt is bombázott szír célpontokat. Oroszország válaszcsapással fenyegetőzött, az Egyesült Államok pedig további akciót fontolgat; sajnos nem teljesen kizárt, hogy a helyzet tovább eszkalálódik, sőt vannak olyan szakértők, akik egyenesen harmadik világháború kitörését vizionálják. Bár utóbbira nagyon kevés az esély és remélhetően egy közvetlen orosz-amerikai konfrontáció is elkerülhető, megnéztünk párat (a teljesség igénye nélkül) azok közül a modern fegyverek, hadieszközök közül, melyekkel a két nagyhatalom, Oroszország és az Egyesült Államok egymásnak eshet a térségben, ha mégis minden a legrosszabbra fordul.

Kraszuha elektronikus hadirendszer

Az Egyesült Államok számtalan esetben használt fegyveres drónokat felderítéshez, kémkedéshez, csapásméréshez a Közel-Keleten az elmúlt években, több ízben Szíriában is bevetették őket. Utoljára nagyobb összetűzésben februárban vettek részt, amikor több száz Asszadhoz hű harcos megtámadta az amerikaiak által támogatott felkelők állásait az Eufrátesz mellett, melyet az amerikai MQ-9-es „Reaper” drónok mellett B-52-es bombázók, AC-130-as támogató repülőgépek és Apache helikopterek is segítettek visszaverni.

Az oroszok rövidesen rájöhettek arra, hogy a hasonló incidensekben (és ezek elkerülésében) hatalmas szerepet játszhat, ha sikerül az amerikaiak technológiáját észrevétlenül megbénítani – arról, hogy ezzel próbálkoztak is, áprilisban kezdtek el szállingózni a hírek. Az NBC News számolt be először arról, hogy több amerikai drónt is megbénítottak; összezavarták a GPS-adataikat, a kameráikat, bizonyos esetekben letérítették őket kijelölt útjukról. Az amerikai katonák arról számoltak be, hogy ellenlábasaik képesek voltak feltörni és összezavarni feltörhetetlennek hitt katonai számítógépes rendszereket is.

Az orosz hadsereg „Kraszuha” elektronikus hadirendszere állítólag minderre képes, sőt, légtérellenőrző repülőgépeket (AWACS), illetve radarvezérelt rakétákat is meg tud zavarni, még hamis adatokat is képes „feltölteni” ellenséges elektronikus rendszerekbe. Ha már most panaszkodnak az amerikaiak arról, hogy az EW-rendszer rendszerszintű problémákat okoz, egy komolyabb összecsapás esetén jelentős stratégiai előnyt jelenthet egy-egy ilyen szerkezet, már ha sikerül az oroszoknak kellő számban, kellő megfontoltság mellett használnia őket.

Tomahawk rakéták

Mint rövidesen kiderült, Trump elnök „okosrakétákkal” való fenyegetőzésével elsősorban Tomahawk cirkálórakétákra utalt – ezekből 66-ot lőttek ki szombat hajnalban Szíriára (39 egyéb amerikai, francia és brit rakéta mellett). A kilőtt rakéták egy részét a szír-orosz légvédelem lelőtte, orosz források szerint mintegy 70%-át sikerült megsemmisíteni a NATO rakétáinak.

Az alacsony találati arány ellenére egy elhúzódó, nyílt konfliktusban szinte biztosan fontos szerepet játszanának a Tomahawkok, melyekkel 1300-2500 kilométerre lévő célpontokat is meg tud semmisíteni a rakétakilövő-személyzet anélkül, hogy az ellenség a tüzet közvetlenül viszonozni tudná. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseiknek számos hadihajója és tengeralattjárója fel van szerelve ezekkel az irányított nagy hatótávolságú rakétákkal.

Kalibr és H-101-es rakéták

Az oroszoknak is megvannak a saját „okosrakétáik,” melyek a szír polgárháborúban debütáltak, az egyik ilyen a 3M-54 Kalibr, a másik pedig a H-101-es cirkálórakéta, előbbit jellemzően hadihajókról, tengeralattjárókról indítják, míg utóbbit a levegőből. A Kalibr-rakétákat nagyon sokszor bevetették szír felkelők ellen, legutóbb akkor, amikor februárban Roman Filipov őrnagy Szu-25-ösét lelőtték és a katona halála után válaszcsapást mértek Idlib-tartományra.

Ezeket a fegyvereket könnyedén használhatnák az oroszok az amerikai hadihajók, támaszpontok likvidálására is, reméljük, erre nem kerül sor.

B-2

Az amerikai B-2 „Spirit” (Lélek) stratégiai lopakodó bombázó az egyetlen olyan repülőgép a világon, amely képes úgynevezett „standoff-rakétákat” (vagyis jellemzően ballisztikus rakéták, cirkálórakéták) lopakodó konfigurációban szállítani. Elsődleges választás lehet, ha az Egyesült Államok újabb stratégiai csapást akar mérni a szír kormányerők fontosabb támaszpontjaira, netán magára a kormányra (bár szombat hajnalban B-1-eseket használtak).

Míg az oroszok azt állítják, hogy az Sz-300-as, Sz-400-as légvédelmi rendszereik be tudják mérni és le tudják szedni a B-2-eseket, az amerikaiak úgy vélik, hogy erre legfeljebb azután lenne esély, ha a bombázó már teljesítette küldetését.

Sz-400

Bár nincs tökéletes fegyver, az Sz-400-as légvédelmi rendszer kétség kívül az egyik legkorszerűbb a világon: akár 400 kilométeres távolságból is le tud szedni ellenséges repülőket, rakétákat és állítólag akár egyszerre 80 légi célpontot is meg tud semmisíteni. Hogy mennyire okoznának problémát az amerikai F-22-es, F-35-ös és B-2-es lopakodóknak, már kérdéses, az mindenesetre tény, hogy az orosz támaszpontokat és Asszadot ilyenek védik és a NATO rakétái ellen már korszerűtlenebb, Sz-200-as, Kub és Neva légvédelmi fegyverek is viszonylag hatékonynak bizonyultak.

F-22 Raptor

Az F-22 Raptor a világ egyik legmodernebb harci repülőgépe; amellett, hogy lopakodó-technológiával szerelték fel, gyors és nagyon mozgékony, ráadásul gyakran az amerikai légierő legjobb pilótái ülnek a kabinban.

Sokan vannak viszont, akik úgy gondolják, hogy ha egyszer felfedezik az F-22-est (vagyis elveszti az előnyt, amit a lopakodó-technológia jelent), alulmaradna az oroszok Szu-35-ösével szemben egy egymás ellen vívott csatában, hiszen utóbbi könnyebben kezelhető és mozgékonyabb, ráadásul jobban fel is van fegyverezve.

Eddig szerencsére még nem derült ki Szíriában, melyik félnek van igaza, amikor találkozott egymással a deeszkalációs zóna mentén a két repülőgép-típus: voltak olyan incidensek, amikor F-22-esek „ijesztették el” az Szu-35-ösöket, de a fordítottja is fordult már elő, harcra azonban még egyszer sem került sor.

Szu-35

A Szu-35-ös lényegében a Szu-27-es továbbfejlesztett változata, akár számos más modern orosz fegyver, a repülőgép Szíriában debütált. Eredetileg a törökök elrettentésére rendelték oda a gépeket, azonban már az F-22-esek elleni „nézeteltérések” során is bevált a mozgékony többcélú vadászgép, éles összetűzésre egyik esetben sem volt példa.

Tu-160M

Bár egy viszonylag régi konstrukcióról van szó, a Tu-160 szuperszonikus bombázó korszerűsített változata, a Tu-160M halálos fegyvernek bizonyult az Iszlám Állam és támogatóik ellen. Akár az amerikai B-1-es vagy B-2-es, a Tu-160-as is képes cirkálórakéták kilövésére, Szíriában eddig több ízben is használták a H-101-es rakétáikat milicista támaszpontok megsemmisítésére.

Elvileg a bombázót arra is lehetne használni, hogy a H-101-es rakétákat célba juttassa amerikai hadihajók és katonai támaszpontok ellen, már ha a NATO elfogó vadászai nem bánnak el vele előtte.

Tengeralattjárók

A Földközi-tengerben számtalan tengeralattjáró úszkál, ezekből lényegében bármennyit rövid időn belül, ideális esetben észrevétlenül Szíriába tudna vezényelni Oroszország, az Egyesült Államok vagy éppen Nagy-Britannia, Franciaország.

Egy része ezeknek hadihajók ellen lehetne bevethető, míg mások képesek cirkálórakétákat is kilőni, ilyen például az amerikai Ohio-osztály, a Virginia-osztály vagy épp a brit HMS Astute, illetve az orosz Jaszen-osztály is. Néhány napja a britek hivatalosan is bejelentették, hogy tengeralattjárókat küldenek Szíria partjaihoz, azt egyelőre nem tudni, mely nagyhatalmak döntöttek még ugyanígy rajtuk kívül.

Különleges alakulatok

Számos különleges rendeltetésű katonai alakulat működik Szíria területén, mind a NATO, mind pedig Asszad és szövetségeseinek oldalán. Bár ezeknek az egységeknek a feladatairól, kilétéről és felszereléséről keveset tudni, szükség esetén vélhetően mind képesek lennének harci feladatokat ellátni és nagyon gyorsan, nagyon jelentősen befolyásolni egy potenciális nyílt háború (kezdeti) kimenetelét.

Csak az Egyesült Államok részéről mintegy 2000 katona állomásozik Szíriában; hivatalosan elsősorban őrszolgálati és kiképzési feladatokat bíznak rájuk, azonban talán nem túlzás feltételezni, hogy van köztük olyan alakulat is, amely bevethető lenne például a szír katonai vezérkar likvidiálására. A Delta Force (1st SFOD-D), az amerikai hadsereg különleges elitalakulata például vett már részt bevetésen Szíriában, utoljára 2017-ben, Deir ez-Zorban likvidálták az Iszlám Állam vezérkarának egy részét.

Az orosz különleges alakulatok (gyűjtőnéven Szpecnaz) még a 2015-ös, hivatalos orosz beavatkozás előtt is jelen voltak az országban, akkor viszont még csak kiképzési és védelmi feladatokat teljesítettek. 2015 után harci feladatokban is alkalmazták már a KSzO (különleges egységparancsnokság), a GRU (katonai hírszerzés) és a haditengerészet különleges egységeit – többek közt állítólag Aleppóban is harcoltak.

Jelen vannak még a régióban persze az iráni Forradalmi Gárda, a Hezbollah és a Szír Arab Hadsereg különleges alakulatai is, ezek a csapattestek viszont közel sincsenek olyan jól felszerelve és kiképezve, mint amerikai vagy orosz kollégáik.

Források: National Interest, CNN, Reuters, Guardian, The Drive, Raytheon, Daily Mail, Business Insider, Sputnik News, New York Times, War on the Rocks, Wikipedia.