A nagy történelmi időtávlat és a viszonylag kevés írásos forrás miatt nehéz pontosan rekonstruálni a honfoglalás menetét és eseményeit.
Két jelentősen eltérő fő elmélet létezik. A legelterjedtebb, hagyományos nézet szerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét.
A honfoglaló törzsek eszerint 895 táján telepedtek meg a Kárpát-medence alföldi területein. Ekkoriban I. Szvatopluk morva fejedelem fiainak birodalma már széthullóban volt, ami megkönnyítette a dolgukat.
902-re a Kárpát-medence egész területét irányításuk alá vonták, bár az állataik miatt főként az Alföld, Mezőföld, Kisalföld, Csallóköz és Szerémség területein telepedtek le, ahol megfelelő minőségű legelők álltak rendelkezésre.
E nézet szerint az itt lakó, főleg avar és szláv eredetű népek nem éltek túl sűrűn a vidéken és pár emberöltő alatt beolvadtak az új jövevények törzseibe. Ha földművelésben nem is, állattartásban valószínűleg volt mit tanulniuk a magyaroktól, akik ridegtartással, téli takarmányozás nélkül nevelték állataikat.
1. A legelterjedtebb vélekedés szerint a magyarság az Urál vidékéről indulva, több mint háromezer kilométeres vándorútjának végén, egy lépcsőben, 895 táján telepedett meg a Kárpát-medence alföldi területein.
2. Egy új régészeti kutatás szerint a magyar törzsek nem évszázadokig vándoroltak, hanem alig öt-hat évtized alatt érhettek el az Urál vidékétől a Kárpátokig.
3. A kettős honfoglalás elméletét László Gyula alkotta meg. Elgondolása szerint a 9. század végi előtt 670 táján már volt egy magyar honfoglalás a Kárpát-medencében.
4. A közhiedelemmel ellentétben a honfoglalás kori törzsek nem alacsony, a mai hucul vagy Przsevalszkij-lovakhoz hasonlatos hátasokon érkeztek. Lovaik leginkább a ma élő, Türkmenisztánban kinemesített akhal teke fajtával mutatnak genetikai hasonlatosságot.
5. A leletek szerint nemcsak a Kárpát-medence mintegy 280 ezer km2-es területét, hanem ennél lényegesebb több, legalább 400 ezer km2-es térséget uraltak a magyar törzsek. Ekkor a gyér szláv lakosság mellett más néptöredékek is magyar uralom alá kerültek.
6. A 895-950-es évek között feltehetően a Felső-Tisza-vidéken lehetett a fejedelmi szállásterület, ugyanis az eddig feltárt leggazdagabb sírok innen kerültek elő. A sírokat jellemzően nem ásták mélyre, volt, hogy a szél lefújta a homokat a csontokról.
7. A honfoglalók sokáig alacsony, görbe lábú, nem igazán megnyerő külsejű, lovon élő „vademberekként” jelentek meg az európai köztudatban.
8. A magyarság nagy része már a 10. században állandó településeken élt, földjeiket ekével szántotta és sarlóval aratta, gyümölcstermesztéssel foglalkozott, ismerte a szőlőművelést, az iparágak közül pedig a fémipar játszott vezető szerepet.
9. A honfoglalók egyik jellegzetessége a lemezzel díszített tarsoly volt. A művészien, egyedien díszített, aranyozott ezüst tarsolylemezeket az öv jobb oldalára erősítve viselték, és kovát, taplót és csiholóvasat tartottak benne.
10. A magyarok bejövetele című, 120 méter kerületű és 15 méter magas körképet 1894. május 13-án adták át a nagyközönségnek. Feszty Árpád jeles művészek, köztük Mednyánszky László közreműködésével kezdett hozzá a honfoglalás eseményeinek megfestéséhez, a munkába még felesége, Jókai Róza is besegített.
Forrás: mult-kor.hu
