Halála szimbolikus volt. Aznap délután éppen a „Szepar” kávéházba sietett.
Az ukránok nevezik így a Donbassz lakosait, harcosait: „Szepar”(„Szeparatista”– „Szakadár”.Volt-e olyan nép Európában, amely sohasem volt „szakadár”, sohasem kellett fegyveres harcot vívnia függetlenségéért, vagy annak védelmében. A világ mai csendőrei, leendő rabszolgatartói is úgy kezdték: „franciabarát szakadárok”
Szóval, „Szepar” kávéház. Megemlékezni gyülekeztek ott, a nem sokkal korábban elhunyt Joszif Kobzonról. A szovjet esztrád e híres énekese a Donbassz szülötte volt. Amikor belépni készült a kávéházba, akkor robbant az aljas merénylők – korszerű, addig soha nem látott – robbanóanyaga.
Zaharcsenkó 2014 nyaráig az „Oplot”(„Támasz”) nevű kelet-ukrajnai (harkovi) hazafias szervezet önkénteseiből álló egységnek volt a parancsnoka. Akkor kinevezték a Donyecki Népköztársaság miniszterelnökének. Néhány hónappal később, november 2-án mindkét népköztársaságban elnököt választottak. Donyeckben őt választották. És őt választották volna tavaly is. A novembert azonban már nem érte meg: a gyilkos merénylő robbanószere augusztus 31-én végzett vele. (Kiderült ez volt ellene a hetedik merénylet. A végső. A sikeres)
Hazája, a Donyecki Népköztársaság függetlenségének, Oroszországba való visszatérésének a lánglelkű, töretlen híve volt. Vélhetően ezért is kellett meghalnia. Halálának sok részletét ma is homály fedi. Az kiderült, hogy az ő meggyilkolására is Porosenkó jenki bábelnök adott utasítást.
Egyszerű ember volt (ez is éneklik meg a róla szóló dalok). Végig katonai egyenruhájában járt (mint Fidel). Gyakori vendég volt az első vonalakban. De nem ám protokoll vendég! Leült a harcosok közé – ha kellett, a lőrésekhez is odafeküdt. 2015 februárjában személyesen irányította az Uglegorszk város felszabadításáért indított hadműveletet. Súlyosan, tartósan megsérült. Hónapokig mankóval járt, de még ez után is erősen bicegett. Csak az utolsónak bizonyult tavaszon tudták rábeszélni egy korrigáló műtétre.
Feltétlen említést érdemlő eset volt. A Donbassz iránt végig, rosszindulatú elfogultsággal viseltető EBESZ-misszió folyton azzal rágalmazta a donyecki vezetést, hogy akadályozza őket szabad mozgásukban. Egyszer a donyecki repülőtér felé indult az államfő (amelyet akkor és azóta is folyamatosan lő az ukrán tüzérség). Az ukrán hírszerzés, „persze”mindig értesülve volt, ha az államfő a frontra látogatott: ilyenkor a szokásosnál is hevesebb ágyútüzet zúdítottak a népi erők állásaira. Így volt ez akkor is: az államfő rövid gépkocsioszlopa még csak félúton volt a város és a repülőtér között, amikor máris heves ágyúzás kezdődött. Egy szó, mint száz, az EBESZ-missziónak hirtelen „halaszthatatlan”dolga támadt, és ott, félúton gyorsan elköszöntek az államfőtől és eliszkoltak. (Tény, és való: amíg Zaharcsenkó elnök ott volt az első vonalakban, az ágyútűz förgeteges volt.)
1. Klip Zaharcsenkóról, Julija Csicserina, hazafias dalokat éneklő énekesnő dalának kíséretében. Képek életéről, harcairól – a végén a gyilkos robbanás. Temetésére a legóvatosabb becslések szerint is legalább 50 ezer ember jött el (míg Kijevben pukkadoztak a sárga irigységtől).
2. Egy ország adózik első elnöke emlékének
3. Oleg Reka, hazafias dalokat éneklő bárd dalolja meg Zaharcsenkó életét, harcait.
https://vk.com/video240309713_456239097
4. 2017 áprilisában összetartásra mozgósították a tartalékosokat. A megjelenés – ilyen esetekben merőben szokatlanul – önkéntes volt. Mégis, mintegy 27 ezer ember jött el, az ország minden részéből. (Ez egy részlet egy hosszabb videóból. Nem a képre, hanem a hivatkozásra kell kattintani.)
https://youtu.be/VfilAyqQoYI?t=551
5. 2017. november 5-én heves ukrán ágyútűz érte Donyeck Kijevi kerületét. Másnap Zaharcsenkó ellátogatott a kerületbe. Ezt mutatja ez a rövid kis videó.
https://www.youtube.com/timedtext_editor…
És végül – szerénytelenül – egy apró, személyes vonatkozás. Elnökké választásának 3. évfordulóján tévébeszélgetést tartott. Lehetett neki írni is. Írtam. És válaszolt.
„Tisztelt Alekszandr Vlagyimirovics! Soraimmal csupán azért merem háborgatni Önt, hogy lássa: még a távoli Magyarországon is vannak Önöknek barátaik, még ha nem is nagy számban. Az Ön druszáját (Sándor – oroszul Alekszandr) a szíve a Donbasszba szólítja, hogy ez a 67 éves öregember fegyvert fogjon a kezébe azért a népért, mely oly kedves lett a szívének. És ha frontszolgálatról már nem lehetne szó, elmennék akkor segélymunkásnak. (…)
Csak azért félek a Donbasszba utazni, mert nyugtalanít saját egészségi állapotom. Nem akarnék így a terhére lenni szívem választotta hazámnak azzal, hogy oda utazom – fél év múlva pedig már esetleges súlyos betegségemmel ágynak esem. Mert ez történne: ha a Donbasszba utaznék, számomra már többé nem lenne visszaút Magyarországra.
Mert, mint kiderült, Magyarországról is voltak önkéntesek, akik fegyvert fogtak a Donbassz népéért. Az egyik ilyen önkéntest nemrégiben a határon elfogta a magyar rendőrség. El akarják ítélni őt: az a veszély fenyeget, hogy egytől öt évig terjedő fegyházbüntetésre ítélik.
Mindamellett, aggódom személy szerint, Önért is. „
És Zaharcsenkó elnök válasza:
„Köszönöm jóságos szavait, kedves Sándor-Alekszandr! Egyetértek Önnel abban, hogy a jelenlegi kijevi vezetés szerződésképtelen. Ez, egyebek mellett, abban is megnyilvánul, ahogy a minszki tárgyalások során viselkednek. Ám ha egyszer már sikerült „lasszóval befognunk” és a diplomáciai megoldás pórázára fűznünk Kijevet, nem szabad lehetővé tennünk azt, hogy leszakítsa magát erről a pórázról. Úgyhogy, továbbra is tűrni fogunk, és igyekszünk megtartani őket ezen a pórázon. Fegyveres módon Kijev nem fog tudni velünk boldogulni. A többit meg majd meglátjuk. Mint azt Naszreddin Hodzsa is mondta: vagy a szamár fordul fel, vagy a padisah.
Ami pedig az őrizetbe vett magyar önkéntest illeti, meggyőződésem: hamarosan módunk nyílik majd arra, hogy segítséget nyújtsunk neki is, és minden más olyan internacionalista önkéntesnek is, akiket a többi európai országban vettek őrizetbe.”
Csikós Sándor
