A Bocuse d’Or magyarországi döntője elsőre nem tűnik túl nézőbarát eseménynek: reggel kilenctől délután fél négyig hat pultban főz hat séf és segítője, a nézőket közel tíz méter választja el a konyhaboxoktól, köztük azonban ott az egyméteres sávba zsúfolt sajtó, valamint a zsűrik asztalai és a stábok, pincérek, valamint a különböző segítők hada.
Műalkotásnak is beillő tálakat mutattak be a séfek és segédjeik. Fotók: Katona László
Ennek ellenére a csütörtökön megrendezett verseny nézőtere nem tudta kielégíteni az érdeklődést: minden ülőhely foglalt volt, a lépcsőkön az érdeklődők álltak, de a sajtóbejárathoz igyekezve is több tucat emberen kellett átvergődnünk magunkat.
Voltak drukkerek egyenpólóban, szelfizés, hangos kurjongatás és heves taps, amikor egy étel épp elkészült, egyszóval aki ott volt, jól érezte magát. Pedig leginkább csak a kivetítőn lehetett figyelemmel kísérni, mi történik éppen a boxokban.
A séfek számára hatalmas volt a tét: a májusban Budapesten megrendezendő Bocuse d’Or Europe-on való indulás jogáért kellett megmérkőzniük, két étellel. A halas fogás a tavalyi év halából, a kecsegéből készülhetett kecsegekaviárral, míg a húsétel a szarvasborjú gerincét és combrészét vonultatta fel.
Rengeteg kötöttség közepette zajlott a verseny: fekete nadrágban és cipőben, a versenyen kapott formakabátban, kötényben és sapkában főzött Sándor Rodrigo (Costes Downtown), Szabó László (Sodexo), Győrffy Árpád (Kollázs – Four Seasons), Pohner Ádám (Olimpia), Széll Tamás (Onyx) és Volenter István (67 Étterem és Bisztró). Segítőik legfeljebb 22 éves fiatalok lehettek, receptjeiket február 11-ig kellett leadniuk a magyar Bocuse d’Or Akadémiának.
Széll Tamás és csapata munka közben.
A halétel elkészítéséhez 5 óra, a húshoz pedig 5 óra 35 perc állt rendelkezésükre. Mindezek mellett arra is figyelniük kellett, hogy a közönség felé fordulva dolgozzanak, időre készek legyenek – két perc késés még belefért, ezután pontlevonás jár, négy perc utáni késés esetében pedig a tálalósor végére szorul a séf –, és nem volt elég főzni, az utolsó tálalás után egy óra alatt ki is kell takarítani a konyhaboxot.
Szigorú szempontok alapján értékelt a zsűri.
Profikról lévén szó, a körülmények esetleges nyomása a külső szemlélő számára mégsem volt érzékelhető abban, ahogyan a séfek dolgoztak. Minimális késés egy esetben, az első hústál tálalásánál fordult csak elő, de már ez is csodaszámba mehet a laikus számára, hiszen itt nem a zsűrinek és a nézőknek szánt tányérokat kellett elkészíteni, mint a halaknál, hanem a nézők tányérja mellett egy hatalmas húsostálra kellett bonyolult kompozíciót létrehozniuk. Volt a tálon stilizált szarvasagancs, rozmaringgőzben párolódó hús, pecsenyelevek kelyhekben. Az elkészült ételek a halak esetében azonnal a halas zsűri elé kerültek, a húsoknál előbb megmutatták a nagy tálat a zsűrinek, majd egyenként tálalták, és úgy adták asztalra.
A feszített tempójú versenyt végül Széll Tamás nyerte Pohner Ádám és Volenter István előtt. A győzelmet előre jelezte, hogy a legjobb csapatmunkának és a legszebb hústálnak járó különdíj is Széllékhez került, bár Pohner is két elismerést kapott a legjobb és a legszebb haltányérért. A legjobb hústálnak Szabó Lászlóét találta a zsűri. Rasmus Kofoed, a nemzetközi zsűri egy tagja a díjátadón arról beszélt, milyen jó volt az atmoszférát, a közönséget látnia, egyúttal arra biztatta a nézőket, májusban is jöjjenek majd országuknak szurkolni az európai döntőn. Itt egyébként magyar alapanyagokból dolgozhatnak majd a versenyzők, és a zsűri asztalán is csak magyar borok kerülnek a poharakba.
A zsürizés
A halakat és a húsokat külön zsűri bírálta el, minden induló is delegálhatott egy tagot.
Összesen 100 pont volt kiosztható, ennek javát a kóstolózsűri adta: 60 járt
az ízért, 20 a prezentációért.
A takarékosságért és a tisztaságért a konyhai zsűri is 10-10 pontot adott.
A legjobb indulhat a Bocuse d’Or Europe versenyén.
A mostani döntő pénzdíja másfél millió forint volt, a segítő pedig
100 ezer forintot kapott. A további helyezettek és segítőik is pénzjutalmat kaptak.
Forrás: metropol
