Az olaszországi G7-csúcson elhangzott nyilatkozatával Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ismét kemény hangot ütött meg Kínával szemben. Bár az Európai Unió épp egy diplomáciai újrakezdés reményében próbálta konszolidálni a Pekinggel való viszonyt, Von der Leyen kijelentései most újabb feszültségeket szülhetnek. De miért tartják sokan károsnak ezt a megnyilvánulást, és mit árthat ez az európai gazdasági és geopolitikai érdekeknek?
Túl konfrontatív retorika egy érzékeny időszakban
Von der Leyen beszédében Kína növekvő globális befolyását, katonai jelenlétét és „gazdasági nyomásgyakorlását” bírálta. Bár ezek a kritikák nem újak, a G7 egy olyan fórum, ahol a hangsúlyt inkább a közös stratégiai egyeztetésen kellene tartani, nem pedig a nyilvános megosztáson. Egy ilyen felszólalás nemcsak Kínát ingerelheti, de akadályozhatja az EU belső egységét is a külpolitikai irányvonalat illetően.
Kína nem csak geopolitikai rivális, hanem gazdasági partner is
Az EU és Kína között évente több száz milliárd eurós kereskedelem zajlik. A közös klímapolitikai célok, a technológiai és gyógyszeripari együttműködés mind sérülhet, ha az Európai Bizottság elnöke – a tagállamokkal való előzetes egyeztetés nélkül – túl éles hangnemben nyilvánul meg. A kereskedelmi kapcsolatok aláásása különösen káros lehet olyan országoknak, mint Németország, Franciaország vagy Magyarország, ahol a kínai befektetések és exportpiac kulcsszerepet játszanak.
Kettős diplomáciai üzenet: az EU belső megosztottsága
Von der Leyen megszólalása azért is problémás, mert nem tükrözi az EU tagállamainak egységes álláspontját. Míg egyes országok – főként északi és balti államok – támogatják a keményebb fellépést Kínával szemben, mások (például Magyarország vagy Olaszország) inkább a pragmatikus együttműködés hívei. Az elnöki megnyilatkozás egyfajta uniós álláspontként jelenik meg a külvilág számára, holott az valójában csak egy intézményi szereplő véleménye.
Záró gondolat
Von der Leyen nyilatkozata nem csupán diplomáciai hiba, hanem stratégiai tévedés is lehet, különösen akkor, amikor a világ újra tömbösödik, és a nagyhatalmak közti rivalizálás fokozódik. Az Európai Uniónak a párbeszédre kellene törekednie, nem pedig az újabb feszültségek szítására. Egy ilyen hangvétel árthat az uniós érdekeknek – mind gazdaságilag, mind politikailag.
