Óriási pofonokat és közönségszórakoztató bunyókat hozott az első magyarországi pusztakezes bokszgála, amelyen összesen hét mérkőzést rendeztek az Európában is egyedülálló, kör alakú ringben. Helyszíni beszámoló a pofonok véres földjéről.
Óriási érdeklődés közepette rendezték meg Magyarország első pusztakezes ökölvívó gáláját a budapesti Riz Levente Sportközpontban szombat este. A 19.30-as kezdés előtt egy órával már kígyózó sorok vették körbe a csarnok bejáratait, a parkolókban pedig meg lehetett volna rendezni egy kisebb autó világkiállítást. A sportaréna egyébként ismerős lehetett minden bokszot szerető embernek, itt voltak korábban a Sztárbox harcai vasárnap esténként.
Most azonban egy egészen különleges eseménynek lehettek a nézők szemtanúi, ugyanis debütált a pusztakezes boksz Magyarországon. Ahogy az egyik szervező, Rácz Félix korábban lapunknak is elmondta, a nemzetközi BKFC sikerei adták meg a megerősítést arra, hogy itthon is lehetne egy ilyen sporteseménynek keresni valója. Nos, úgy tűnik a korábbi bokszpromóter nem tévedett, sőt. Szinte teljesen megtelt a helyszín a kezdés előtt szűk tíz perccel, így mindenkinek jutott ideje arra, hogy a bunyók előtt átadja magát a hangulatnak.
Fotó: Godó Sándor/Felix Promotion International
A szervezők ugyanis kitettek magukért, volt itt minden, fényjáték, az Európában egyedülálló kör alakú ring, és több óriáskivető is, hogy mindenki tényleg mindent láthasson a harcokból. Újságíróként egy dolgot hiányoltam, azt is csak magam miatt, hogy nem volt dedikált helye a sajtó munkatársainak, így maradt az ölben gépelés és a bizalom a gép akkumulátora iránt, hogy végigbírja az estét.
Még az első ütésváltás előtt volt alkalmam a nézőtéren két percig a párizsi olimpia egyik hősével, Hámori Lucával szót váltani, akinek a testvére, Hámori Ádám is szerepelt az esti programban. Hámori Luca elmondta, hogy kiskorától kezdve hol ő ült a testvére meccsén a ring mellett a nézőtéren, hol fordítva volt ez, de most más a helyzet, mégiscsak pusztakezes bokszról van szó, ami eddig itthon még nem volt. Elmondása szerint nagyon izgul a testvéréért, de vele együtt teszi ezt az egész Hámori-család is, valamint azt is hozzátette, hogy amit ő eddig látott szervezésben, fény- és vizuális elemekben, az itt tényleg első osztályú.
Pontosan kezdődött a program, amelynek első összecsapásán Isaac Oroyovwe Magyarországot képviselve váltósúlyban rendkívül jól indította az estét. Konkrétan az első két percben kétszer is padlóra küldte szlovák ellenfelét, Pavol Tajbost, akinek becsületére legyen mondva, ezután is tudta folytatni a meccset, amelyet végül Isaac egyhangú pontozással húzott be. Később néhány szót tudtam váltani a kiváló ökölvívóval, aki elmondta, hogy a második menetben egy ütés következtében szerinte eltörött a kézközépcsontja, de még el kell mennie röntgenre, hogy biztosat állíthasson ez ügyben. Nos igen, ezen az estén a legjobban az egyik harcos, Baracsi Dániel foglalta össze az esszenciáját egy mondatban a pusztakezes boksznak: „Itt a győztest is megverik.”
A gálát eredetileg nyolc meccsel tervezték meg, ugyanakkor a pénteki mérlegelés után az orvosok úgy döntöttek, hogy a nehézsúlyú párost nem engedik be a ringbe, mivel kicsit magasabb volt a vérnyomásuk a megengedettnél. Így összesen hét mérkőzést látott a sportközpont publikuma, ezek közül pedig csak kettő ment végig, 3×2 percig, a többi az első 120 másodperc vége előtt befejeződött. Az is igaz, hogy a másik meccs, ami végigment, valami egészen elképesztően pokoli küzdelmet hozott Hegyi Richárd és Cservenka Róbert között, és végül az előbbi hagyhatta el győztesen a ringet, de tényleg mindkét sportoló kiadott magából mindent a három menet alatt.
Az este talán legvéresebb összecsapását félnehézsúlyban a magyar K-1 bajnok Veres Tibor és az ukrán Olekszij Poznyisev hozta össze. Veres egészen konkrétan véresre verte riválisát, akinek az edzője már az első gongszó előtt bedobta a törülközőt, ráadásul Olekszij a vereség mellett néhány fogát is Budapesten hagyta… „Ez egy olyan sport, ahol a győztes is kap, én is kaptam ütést, de jól kihordtam. Nyilván a kéz ilyenkor rendesen feldagad.” – mondta Veres a győzelme után, majd hozzátette azt is, hogy szeretne még folytatást.
Fotó: Godó Sándor/Felix Promotion International
Az este két fő mérkőzése közül az elsőt Hámori Ádám, Hámori Luca testvére vívta, aki négy év kihagyás után bokszolt ismét, igaz, ezúttal nem kesztyűben. Mindössze fél percet töltött csak a ringben, ennyi is elég volt neki, hogy cseh ellenfelét padlóztassa. A mérkőzés után a rendkívül vidám és felszabadult győzteshez én is odamentem, bár ez nem volt egyszerű, mert sokan álltak sorban előtte, hogy közös képet készítsenek vele. Miután kivártam a sorom, Hámori elmondta, hogy: „Itt érzem magam itthon! (közben a ringre mutatott) A folytatás kérdését még nyitva hagyom.” Azt már szinte mondanom sem kell, hogy Hámori sem úszta meg sérülés nélkül, neki a kisujja törött el valószínűleg, bár ahogy ő fogalmazott: „Nem valószínűleg, hanem szinte biztosan.”
A záróprogram a német legendát, Felix Sturmot is legyőző veterán magyar ökölvívó, Szili István küzdelme volt egy nálánál hét évvel fiatalabb brazil bunyós ellen, aki sajnos egy jól sikerült keresztbe veréssel az első menetben eldöntötte a mérkőzést. Nem mellesleg a kissé japános nevű Maicon Kobayashinak ez volt az ötödik pusztakezes összecsapása, mérlege Budapest után 4-1-re módosult.
A gálán egyébként nemcsak a ringben volt látnivaló, hanem a nézőtéren is, ahol olyan sportolói nagyságok foglaltak helyet, mint például Moszkva olimpia bajnok birkózója, Növényi Norbert. De nem akárki interjúvolta meg meccs után a győzteseket, személyesen a korábbi kiváló ökölvívó, Harcsa Norbert „kapta el” a bunyósokat az eredményhirdetéseket követően.
Összességében a Riz Levente Sportközpont telt házas közönsége egy remek gálát láthatott, ahol a fény- és hangtechnika mellett a bunyók is rendben voltak.
