Május 1-jén ismét megbénult Budapest belvárosa: a Kossuth téren tartott gyűlés résztvevői közül sokan jogellenes demonstrációba kezdtek, forgalmat akadályoztak, sőt a Lánchídra is felvonultak. A rendőrség 110 embert igazoltatott, volt, akit pirotechnikai szabálysértésért, másokat gyülekezési joggal való visszaélésért jelentettek fel. Egy körözött személyt is elfogtak.
A rendőrség mindent megtesz, hogy biztosítsa a békés gyülekezéshez való jogot. De vajon meddig lehet ezt a jogot egyoldalúan érvényesíteni, anélkül, hogy mások alapvető jogai – például a szabad közlekedésé – ne sérüljenek?
Kinek a szabadsága számít?
A tüntetés a demokrácia alapjoga – ezt senki sem vitatja. De amikor egyre több, egyre agresszívebb vagy jogszerűtlen formát ölt, az már nem a véleménynyilvánítás szabadságát, hanem a közrend megbontását szolgálja. A dugókban araszoló mentők, a munkából elkéső emberek vagy a turisták, akik épp a Lánchídon akartak átsétálni – ők vajon nem számítanak?
Miért válik károssá a túl sok demonstráció?
- Elhasználja az emberek figyelmét és empátiáját: ha minden héten tüntetés van, a társadalom közömbössé válik.
- Rontja az országimázst: turisták és befektetők szemében a folyamatos demonstráció instabilitást sugall.
- Terheli a rendőrséget: minden egyes megmozdulás erőforrásokat von el más, fontosabb feladatoktól.
- Árt a békés civileknek: egy rosszkor záródó híd vagy útvonal emberek ezreit érinti negatívan.
Van más út?
Lehet véleményt nyilvánítani úgy is, hogy nem borítjuk fel a közrendet, nem zavarjuk meg a város működését, és nem sodorjuk veszélybe mások jogait. A társadalmi párbeszéd nem feltétlenül csak az utcán dől el – a felelősségteljes közösségi kommunikáció legalább ennyire fontos.
Hirmagazin.eu (bg)
