Friss francia kutatás szerint az üvegpalackos italok tartalmazzák a legtöbb mikroműanyagot, elsősorban a kupakok festékrétegéből származó szennyezés miatt. Az ANSES adatai szerint egyes üvegben tárolt italokban akár ötvenszer több részecske található, mint műanyag palackban, kartonban vagy fémdobozban. A hivatal szerint egyszerű ipari intézkedésekkel a szennyezettség akár 60 százalékkal is csökkenthető lenne, addig viszont isszuk az egészségkárósító aprószemetet.
Meglepő eredményre jutott egy friss francia tanulmány: az italokban lévő mikroműanyag-szennyezettség az üvegpalackokban jóval magasabb, mint műanyag palackokban, kartondobozokban vagy fémdobozokban – írja a Les Echos.
Az ANSES, azaz a francia Élelmiszer-, Környezetvédelmi és Munkaegészségügyi Hivatal által vezetett kutatás szerint
az üvegpalackos italokban átlagosan 100 mikroműanyag részecske literenként található – ez 5–50-szerese annak, ami más csomagolású italokban kimutatható.
A kutatás – amelyet egy doktori disszertáció keretében végeztek és a Journal of Food Composition and Analysis szakfolyóirat közölt – rámutat:
a legfőbb szennyezőforrás az üvegpalackokat lezáró fémkupakok festékrétege.
A mikroszkopikus műanyagdarabkák színe, alakja és polimerösszetétele megegyezett a kupak külső festékanyagával, ami arra utal, hogy ezek a festékből kopnak le. A szakértők szerint a kupakok tárolás közbeni súrlódása apró, szabad szemmel nem látható karcolásokat okozhat, amelyek során műanyag részecskék válhatnak le.
Az egyes italok szennyezettsége csomagolástól és típustól függően eltérő volt.
- Ásványvíz esetén az üvegpalackos mintákban átlagosan 4,5 részecske/liter, míg műanyag palackban vagy kartonban csupán 1,6 részecske/liter volt kimutatható.
- A bor – különösen a parafadugós palackok – szintén alacsony értékeket mutattak.
- A szénsavas üdítők és sörök viszont kiugróan magas szennyezettséget produkáltak: sörben 80, limonádéban 40, kólában 30 részecske volt literenként.
Egészségügyi kockázatra utaló adat egyelőre kevés van, mert csak nem régen kezdték el kutatni a mikroműanyagok hatását. Az eddig rendelkezésre álló vizsgálatok alapján egy biztosan kijelenthető:
a mikroműanyag inkább méreg, mint kockázat nélkül fogyasztható szennyeződés.
Az ANSES ettől függetlenül kiemelte, hogy még nem áll rendelkezésre megfelelő toxikológiai referencia, így nem lehet megmondani, a kimutatott mennyiség jelent-e valós veszélyt az emberi szervezetre. Mindenesetre az, hogy
éppen az üveg – amit sokan fenntarthatóbb és tisztább csomagolóanyagnak tartanak – ilyen mértékű szennyeződést hordozhat, újabb kérdéseket vet fel a csomagolástechnológiával kapcsolatban.
A hivatal konkrét ajánlásokat is megfogalmazott a gyártók számára. A laboratóriumban végzett kísérletek során kiderült: a kupakok levegővel történő átfújása, majd szűrt vízzel és alkohollal való öblítése akár 60%-kal is csökkentheti a mikroműanyagok mennyiségét az italokban. Emellett javasolják a festékanyagok összetételének felülvizsgálatát, valamint a kupakok tárolási körülményeinek javítását is, hogy megelőzhető legyen a súrlódásból fakadó szemcseleválás. A kutatás rávilágít: a környezettudatos csomagolás nem feltétlenül jelent automatikusan tisztább megoldást – érdemes a látszat mögé nézni.
