A tudósok egy igencsak meglepő felfedezésre jutottak, legfrissebb megállapításaik szerint ugyanis a Hold zsugorodik és „morzsolódik”, mint egy darab régi sajt.
Az a kopás egyre több földcsuszamláshoz vezethet, ami veszélyeztetheti a jövő űrhajósait és az űrsziklán tervezett emberi települések építését is. A Föld természetes holdja az elmúlt néhány százmillió év alatt akár 100 métert is veszíthetett a kerületéből, ahogy a magja lehűlt.
Bár ez egy fokozatos folyamat, a zsugorodás jelentős felszíntorzulást okoz a Hold déli pólusának egyes részein – köztük a NASA által az Artemis III személyzettel történő leszálláshoz javasolt területeken –, állapították meg az amerikai Marylandi Egyetem kutatói. Állításuk szerint a zsugorodást szeizmikus aktivitás kíséri – beleértve az úgynevezett holdrengéseket –, és a tudósok szerint a törésvonalak közelében lévő helyek veszélyt jelenthetnek a jövőbeli emberi felfedezők számára.
A tanulmány társszerzője, Thomas Watters, a washingtoni Nemzeti Légi- és Űrmúzeum munkatársa elmondta:
„A Holdon lévő állandó előőrsök helyének és stabilitásának tervezésénél figyelembe kell venni a fiatal tolótörések globális eloszlását, az esetleges aktivitásukat és a folyamatban lévő globális összehúzódásból eredő új tolótörések kialakulásának lehetőségét”
A 17. századi néphagyomány szerint egy egyszerű ember úgy döntött, hogy a Hold „zöld sajtból van”, miután meglátta a tükörképét a vízben. A kutatók azonban megállapították, hogy a közmondásban szereplő fiatal, érett sajt helyett inkább egy omlós Wensleydale-re hasonlít.
A bolygó déli pólusán található törésekhez kapcsolták az Apollo szeizmométerei által több mint 50 évvel ezelőtt rögzített egyik legerősebb holdrengést. Megállapították, hogy egyes sarkvidéki területek különösen érzékenyek a szeizmikus rengések okozta földcsuszamlásokra. A földrengésekhez hasonlóan a holdrengéseket is a bolygó belsejében található törések okozzák, és elég erősek lehetnek ahhoz, hogy a Hold felszínén az ember által készített szerkezeteket és berendezéseket megrongálják.
A földrengésekkel ellentétben azonban – amelyek általában csak néhány másodpercig tartanak – a holdrengések órákig is eltarthatnak, ami azt jelenti, hogy a jövőbeni emberi településeket is elpusztíthatják.
Ennek oka, hogy a Hold felszínén aszteroidák és üstökösök több milliárd éves ütközéseiből származó laza üledék található.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA azt reméli, hogy az Artemis küldetés keretében még idén (2024-ben) elindíthatja az első legénységgel végrehajtott repülését a Holdra több mint öt évtized után. Így a kutatók most azt remélik, hogy megvizsgálhatják az űrszikla többi részét, hogy több olyan helyet is azonosítani tudjanak, amelyek veszélyesek lehetnek az emberi felfedezés szempontjából.
Ez a munka segít felkészülni arra, ami a Holdon vár ránk – legyen szó akár olyan szerkezetekről, amelyek jobban ellenállnak a holdi szeizmikus tevékenységnek, akár arról, hogy megvédjük az embereket a valóban veszélyes zónáktól
– idézi a kutatás vezetőjét a Daily Star.
