A trianoni békeszerződés köré az elmúlt 105 év alatt mítoszok, legendák és féligazságok szövődtek. Sorra vettünk pár hoaxot, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján elhangzó gondolatokat könnyebb legyen a helyükön kezelni.
1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek emlékére a magyar Országgyűlés 2010-ben e napot a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. De lássuk, milyen álhírek és tévhitek élnek tovább a történelmi eseménnyel kapcsolatban.
Lejárt a szerződés
Revizionista körökben hosszú ideig elterjedt tévhit volt, hogy a trianoni békeszerződés lejár 50, 70 vagy épp 99 év múlva. Ha valaki ebben reménykedne, most megnyugtatom:
nem tévedtek oly nagyot, sőt a szerződés gyakorlatilag nincs is érvényben. Az 1947-es párizsi békeszerződés felülírta Trianont.
Ha viszont szőrszálhasogatóak akarunk lenni, jogi értelemben a trianoni szerződés egyes cikkelyei még mindig hatályosak, mert például a ’47-es dokumentum is erre hivatkozik a határok visszaállítása kapcsán.
Érdekesség, hogy a kerek évfordulókon újra és újra megerősödik a híresztelés, hogy lejár a trianoni megállapodás, valamint titkos záradékot is szokás emlegetni. Valójában nincs titkos záradék sem, mint ahogy petíciókat is felesleges aláírni.
Új szerződés készül
Az még hagyján, hogy egy már nem érvényes szerződés lejárásában hisz valaki, de akad olyan is, aki egy új szerződéstől tart, amely „végleg feldarabolná” Magyarországot.
Az álhír a közelmúltban kezdett terjedni a Facebookon. Nem egyértelmű, hogy ki készítette a szöveggel ellátott képet, de több csoportban is megjelent. A képet forrásmegjelölés nélkül közöljük (éppen azért, mert pontos eredete nem állapítható meg egyértelműen).
A szövegezés szerint tehát a HUNTRI2 nevű projekt értelmében nyugati erők szeretnék felszámolni Magyarországot. Természetesen semmi ilyen törekvés nincs. Magyarország egy a nemzetközi jog által elismert független ország, szóval még a felvetés is teljesen nevetséges.
Menye miatt gyűlölte a magyarokat a francia miniszterelnök
A szóbeszéd szerint a trianoni döntés kulcsszereplője, Georges Clemenceau mérhetetlenül utálta a magyarokat, és ennek egy személyre vezethető vissza az eredete. Eszerint a francia kormányfő azért „büntette” Magyarországot, mert fia egy magyar nőt vett el, akit Clemenceau gyűlölt.
Mint minden jó álhír esetében, erre is érvényes, hogy tartalmaz valós elemet:
Michel Clemenceau valóban magyar nőt vett el, Michnay Idát. De hogy az após utálta volna őt, az több mint túlzó.
Ablonczy Balázs történész – a nagy sikerű Trianon-legendák és a Száz év múlva lejár? című könyvek szerzője – megvizsgálta a család levelezését, és ez alapján azt mondhatjuk, hogy a miniszterelnök jobb kapcsolatot ápolt egykori menyével, mint a tulajdon fiával.
Tizenhat szűz lány a területekért
Már-már népmesébe illő motívum, hogy egyesek szerint a románok 16 szűz lánnyal próbálták megvesztegetni a francia kormányfőt Magyarországtól elcsatolt területek reményében. Az nyilvánvaló, hogy sokan lobbiztak különböző érdekek mentén, és ez alól az akkori román vezetés sem képez kivételt.
Az viszont nem bizonyítható, hogy Clemenceau kéjvágyát célozták volna meg.
Egyrészt már 79 éves volt, másrészt sokkal inkább stratégiai érdekek mozgatták a kormányfőt, semmint személyes érzelmek. Jól mutatja ezt az előbbi példa is: volt magyar családi köteléke, de ez nem jelentett semmiféle diplomáciai előnyt nekünk.
Apponyi beszéde egyre bővül
Mítoszok köde borítja be Apponyi Albert nagyrészt franciául elmondott beszédét– amelyet angolul és olaszul is ismertetett. A szerződés aláírását megelőző beszédet egyesek szerint figyelmen kívül hagyták az illetékesek, még ha az előadója „bravúros szónoki mesterfogásokkal is élt”. Itt és most nem célunk értékelni a gróf védőbeszédét, viszont felettébb érdekes, hogy hogyan tulajdonítanak neki olyan részeket is, amelyeket nem tartalmazott. Pár éve kering az éterben például, hogy
Magyarország ott lesz a temetésén azoknak az országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.
Hajózható az Ipoly
Ez a mítosz jó pár évvel a szerződés megkötése után indult nagy sikerű útjára. Az 1920-as évek végén bukkant fel a magyar sajtóban, hogy a csehszlovák delegáció tagjai a trianoni béke előkészítésekor hajózható folyóként állították be az Ipolyt és a Ronyvát, hogy stratégiai indoklással igényt formálhassanak rájuk.
Az „ördögi” csehszlovákok állítólag tehát megpróbálták alaposan átverni a nyugatiakat, még ha nem is jártak sikerrel. Szögezzük le:
ennek semmi nyoma nincs a békekonferencia feljegyzéseiben vagy a jegyzőkönyvekben.
Feltehetően azért maradhatott – bármiféle megalapozottság nélkül – máig a köztudatban ez a mendemonda, mert egy másik híresztelésre épít: a franciák, angolok és amerikai delegáció felkészületlenek voltak, nem ismerték a szóban forgó területek földrajzi (és társadalmi) adottságait. Ez természetesen nem igaz: minden szükséges információ a rendelkezésükre állt, tudatosan csatoltak el magyar többségű területeket.
Szabadkőműves összeesküvés volt az egész
Ablonczy Száz év múlva lejár? című könyvének jelentős részét a szabadkőművesekkel kapcsolatos Trianon-legendák teszik ki – jól szemlélteti ez, hogy mennyire erős narratíváról van szó.
Tény, hogy voltak szabadkőművesek a döntéshozók között. De ha már Clemenceau-t oly sokat emlegetjük, ő például nem volt tag, ahogy Raymond Poincaré francia államfő sem.
Ablonczy szerint még az is kijelenthető, hogy – főként a francia – szabadkőművesek nem szívlelték a Monarchiát. Bár ez nem túl meglepő: a jellemzően egyházellenes szerveződés az Osztrák–Magyar Monarchiát egyértelműen klerikálisnak tartotta.
Más kérdés viszont, hogy mekkora szerep jutott nekik.
Eleve nem tudunk olyan szabadkőműves iratról, amely deklarálná, hogy Magyarországot meg kell fosztani területének egyharmadától.
A szabadkőművesek tevékenységére visszavezetni a diktátum – stratégiai és hatalmi érdekek mentén kialakuló – végső formáját a legjobb esetben is leegyszerűsítő eljárás.
