Egy hétvégi családi kirándulás csaknem rémálommá vált, amikor egy fiatal házaspár két kisgyermekével túrázni indult a Bakonyba, de eltévedtek. A vége szerencsére happy end lett, de kellett hozzá egy tapasztalt túrázó rendőr lélekjelenléte.
A család április 5-én vágott neki a Burok-völgynek. A parkolóból indultak el a kijelölt túraútvonalon, és úgy öt kilométert tehettek meg, amikor elbizonytalanodtak, vajon tényleg jó irányba tartanak-e. A bizonytalanság egyre erősebb lett, végül pánikba estek, mert attól tartottak, hogy valóban eltévedtek. A helyzetüket súlyosbította, hogy a hegyek között teljesen eltűnt a térerő, így a telefonjukat sem tudták használni. A pánik azonban rossz tanácsadó, mert ahelyett, hogy visszafordultak volna azon az úton, amerről jöttek, meglepő döntést hoztak: letértek a biztonságos túravonalról, és a közeli domb tetejét célozták meg, bízva abban, hogy odafönt lesz térerő, és segítséget hívhatnak. Ehhez kisebb dzsungelen: avarban csúszkálva, kidőlt fákon átmászva küzdötték keresztül magukat, amíg feljutottak. Onnan aztán valóban sikerült segítséget hívniuk, és erre szükségük is volt, mert a dombtetőre felkapaszkodva már tényleg eltévedtek.
A segélyhívást , a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Tevékenyégirányítási Központjának ügyeletese fogadta, aki tapasztalt túrázó, és jól ismeri a környéket.
– Az édesanya volt a vonal másik végén, és kétségbeesetten kért segítséget, mondván, nem találják a visszavezető utat a parkolóhoz. Furcsa volt az egész helyzet, mert valójában nem tévedtek el! Elég lett volna visszamenniük a túraútvonalra, és azon visszamenni. Nem értettem, miért tértek le róla, és másztak fel egy dombra, ahol tényleg könnyű összezavarodni a sok kis ösvény között – mesélte Pécsi Ádám. – Javasoltam nekik, hogy töltsenek le egy túraalkalmazást – amit én is gyakran használok –, és az alapján könnyen tájékozódhatnak. Sajnos ez nem sikerült nekik, így egy másik applikációt javasoltam, amely megmutatja a GPS-koordinátájukat. Amikor ezt megkaptam, egy túrás weboldalon megnéztem, hol állnak pontosan, majd részletesen elmagyaráztam nekik, hogyan juthatnak le a dombról a kijelölt útra. Mivel tudtam, hogy lefelé menet újra megszűnik majd a térerő, elköszöntem tőlük. Akkorra már későre járt, alig maradt pár óra sötétedésig. Nem hagyott nyugodni, hogy mégsem sikerül megtalálniuk a helyes utat, ezért a biztonság kedvéért értesítettem a katasztrófavédelem és a polgári védelem munkatársait, akik a helyszínre indultak.
A keresőcsapat könnyen megtalálta őket, már a saját autójuknál.
RÁDI MÓNIKA
FOTÓ: RENDŐRSÉG, KRUCSÓ ZOLTÁN / csodalatosmagyarorszag.hu
Rendőreink mindennapos áldozatvállalását köszönjük! Hirmagazin.eu
