Mikroműanyag részecskékkel van tele a tengeri élőlények húsa: az élelmiszeripar feldolgozza és a tányérunkba teszi ezt!
Szándékosan mérgeznek, és a nagy cégek tudnak a veszélyekről? Ezt nem lehet tudni, azt viszont igen, hogy a tengeri élőlények táplálkozási láncának most már a legnagyobb részét a mikroműanyag-részecskék teszik ki, nem beszélve magáról a műanyagról, amit a bálnák, teknősök megesznek (így már rövid) életük folyamán.
Nemrégiben több nagy és független kutatás keretében elemezték a tengeri élőlények húsmintáit, hogy bebizonyítsák: mikroméretű műanyag részecskékkel vannak tele, még azok is, melyek végül kereskedelmi forgalomba kerülnek.
A szakértők szerint azok, akik rendszeresen esznek ilyen típusú ételeket, évente akár 11 000 részecskét is lenyelhetnek.
Ezek a műanyag részecskék a természetbe került műanyagok szétbomlásával kerülnek a tengerekbe, óceánokba, melyeket az állatok akarva-akaratlanul is felfalnak, majd részben megemésztenek, és beépítenek testükbe.
Ezáltal az állatok is egyre betegebbé váltak az elmúlt években, és húsukban egyre inkább kimutatható volt a műanyagokból származó szennyeződés.
Az állatokban ez végső soron daganatokat okozott, így felmerül ma kérdés, hogy miért dolgozza fel még mindig az élelmiszeripar ezeket a termékeket. A válasz egyszerű: profit és pénz.
Az 1 milliméternél is kisebb részecskék nehezen bomlanak le, ráadásul apró méretük miatt igen nehéz észrevenni őket.
Ráadásul komoly egészségkárosító hatásuk van, és idővel felgyűlve daganatokat okozhatnak.
Egy ideje már ismert tény, hogy a tengeri élőlények rengeteg mikroplasztikát – például a fogkrémes tubusokból és tusfürdős flakonokból származó mikrogyöngyöket – nyelnek le.
Azzal azonban, hogy az emberi szervezetbe mennyi ilyen műanyag kerül, és hogy elfogyasztva milyen hatásokat váltanak ki, egyelőre egyetlen tanulmány sem foglalkozott – sajnos..
A tengeri gyümölcsei, és más hasonló tengeri élőlényeket tartalmazó termékekből rengeteg műanyag részecske kerül az emberi szervezetbe, ezt sikerült egyszer s mindenkorra bizonyítani.
Akik ilyen fogyasztanak nagy rendszerességgel, azok műanyag nanorészecskék millióit juttatják be szervezetükbe, ezzel a véráramba került részecskék elkezdik erősen mérgezni a szervezetet.
Az elemzések alapján egy európai fogyasztó évente akár 11 000 mikroműanyagot is elfogyaszthat, és bár a részecskék 99 százaléka később kiürül a szervezetből, további 1 százalékuk felszívódik a szövetekbe, így idővel felhalmozódik.
Ez elsőre nem sok, de összeszámolva mégis komoly kockázat, ráadásul bizonyíthatóan megnő a daganatok kockázata is egyúttal.
A szakértők szerint a század végére egy európai ember akár évi 780 000 részecskét is lenyelhet majd. Egyelőre nem tiszta teljesen, hogy a műanyagok végső sorsa micsoda, de annyi bizonyos hogy nagy részük a szervezetben marad igen sokáig, míg egy részük be is épül, komoly veszélynek kitéve az egyéneket.
Egy tavalyi kutatás szerint 2050-re az óceánokban a halak tömegének megfelelő mennyiségű műanyag lesz. Az elemzések azt mutatják, hogy jelenleg több mint 5 billió plasztik darab van a világ óceánjaiban, percenként nagyjából egy kukásautónyi műanyag kerül a vizekbe.
Az előrejelzések szerint azonban a század közepére négy kukásautónyira növekedhet a percenkénti szennyezés.
A jövőben még rengetek kutatást kell elfolytatni, hogy jobban megismerjük a problémát, és a probléma megoldására is találjunk járható utat.
