Kína két repülőgép-hordozót – a Liaoningot és a Santungot – nemrégiben alapvetően stratégiai területen kívül, az úgynevezett „Első szigetláncon” túl helyezte üzembe. Ez komoly üzenet: Peking nem csupán a közvetlen közelében kíván dominálni, hanem az egész indo-csendes-óceáni térségben új pozíciókat épít ki.
A hordozókat – erőteljes kísérőhajó-flotta társaságában – Iwo Jimától mintegy 1200 kilométerre mutatták be, azaz eddig ismeretlen földrajzi mélységben. A jelenség azért is figyelemre méltó, mert a repülőgép-hordozó hadműveletek a katonai kapacitások elitjéhez tartoznak, az üzemeltetési költségek és technológiai igényük miatt csak néhány nagyhatalom képes rá.
Miért mérföldkő ez?
- Tágabb hadászati hatókör – A keleti parttól való idegen jelenlét jelzi: Kína hosszabb távra, globális szerepre törekszik.
- Erődemonstráció a régióban – A hordozókat körülvevő kísérőhajók együttese gyakorlatilag egy komplett haditengerészeti csapatot alkot, ami jelentős biztonság- és befolyásgyakorlási kapacitást vet elé.
- Technológiai verseny – Peking már harmadik hordozóját építette, a Fucsient. További több tízezer tonnás egységeket terveznek, ezzel felelnek az amerikai haditengerészet erejére.
Mit jelent ez a globális geopolitikában?
Kína hadiflotta-politikája most már túlmutat a regionális fejlődésen – a stratégiai mozgások jól mutatják, hogy a világ tengerei következnek a kínai globális ambíciókban. Az Egyesült Államok és Japán aggódik a kínai jelenlét megerősödése miatt, különösen az „Első szigetláncon” túl – ahonnan Washington korábban de facto Európa és ázsiai szövetségesei biztonságát segítette garantálni.
Összefoglalva: a kínai repülőgép-hordozók ilyen messzire történő telepítése nem csupán hadászati lépés, hanem világpolitikai állítás: Peking már nem csak regionális erő, hanem valódi globális szereplő, aki a tengerentúlon is képviseli hadierőt.
