Eltűnt, de lehet, hogy nem is létezett a Wirecard 1,9 milliárd eurója. Az oroszokkal régóta szövetkező igazgató Moszkvába menekült, és onnan szervezte tovább kémhálózatát. Előtte dekadens bulijain meztelen nők testén „tálalták” a szusit. Jan Marsaleket mindig is vonzotta a hírszerzés világa.
„Egy nap majd létrehozok egy szervezetet kifejezetten a különleges műveletek lebonyolítására” – ezt ígérte bizakodóan Jan Marsalek Orlin Ruszevnek 2021 novemberében címzett levelében. A cseh származású osztrák, Marsalek tartotta a szavát. Azok után, hogy aktív hozzájárulásával fizetésképtelenné vált a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó, müncheni székhelyű Wirecard – 1,9 milliárd euró, napi árfolyamon több mint 760 milliárd forint tűnt el a számlájáról – az operatív műveleteket irányító igazgató, immár Oroszországból, megszervezte a kémek gépezetét, amely egész Európát, köztük Spanyolországot, az Egyesült Királyságot, Németországot, Ausztriát, Montenegrót, sőt Magyarországot is behálózta – írta a Financial Times.
Az egyik, Angliában működő, kizárólag bolgárokból álló sejt hat tagja hosszú nyomozás után a vádlottak padjára került.
Miután a köz- és nemzetbiztonságot veszélyeztették, a bíró nem volt elnéző velük szemben május közepén a patinás Old Bailey törvényszéken kihirdetett ítéletében.
A főkolompos Orlin Ruszev, akinek Marsalek megígérte a különleges műveletek kivitelezésére alkalmas szervezet létrehozását, 10 év 8 hónapot kapott annak ellenére, hogy enyhítő körülményként figyelembe vették: bűnösnek vallotta magát.
A hosszú évekre elítéltek között két vonzó nő is van, akit csaliként használtak a célszemélyek behálózására.
A bíró Vanja Gaberova esetében nagyvonalú volt, mert klausztrofóbiát diagnosztizáltak nála, ugyanakkor – mint mondta – tisztában volt azzal, hogy Oroszországot szolgálja, amit „izgalmasnak és elbűvölőnek” talált.
A 30 éves nő hat év, nyolc hónap és három hét börtönbüntetéssel úszta meg a vádakat – tudósított a tárgyalásról a Guardian.
A vádlottakat a „pénz motiválta”. Az egyik feladatért egymillió euró ütötte a markukat. Újságírókat, orosz disszidenseket és más célszemélyeket figyeltek meg, vagy egyszerűen csak kémkedtek.
A feltételes szabadlábra helyezéshez büntetésük legalább felét le kell tölteniük, utána automatikusan kiutasítják, és visszatoloncolják őket Bulgáriába.
A kenuzás
Jan Marsalek, a hálózat szervezője nem került a vádlottak padjára. A cseh származású, Bécsben született, a Wirecard-botrány miatt Németországban körözött világfi Moszkvába menekült. Nagyapja, Hans Maršálek a második világháborúban az ellenállási mozgalom kommunista tagjaként a gyanú szerint az oroszoknak kémkedett, miközben az osztrák állami rendőrség tisztje volt.
Az unoka, Jan irányította egy bolgár tényfeltáró újságíró megfigyelését is. Hriszto Grozev tagja volt annak a csapatnak, amely bizonyította, hogy orosz ügynökök mérgezték meg Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt.
Marsalek utasítására a bolgár hálózat – katonai megfigyelő eszköz segítségével – ellopta a stuttgarti amerikai támaszponton kiképzés alatt álló ukránok mobiltelefonszámait.
Orlin Ruszev korábban kapott tőle egy ennél kényesebb feladatot is.
Egy meleg nyári napon, még 2017-ben, az osztrák belügyminisztérium vezetői egy barátságos csapatépítő kirándulásra indultak. A Dunán azonban két kenujuk ütközött, és hárman a vízbe pottyantak – írta a Telegraph.
Velük együtt elmerültek mobiltelefonjaik is – név szerint Michael Kloibmülleré, a belügyminisztérium akkori kabinetfőnökéé, Michael Takacs tábornoké és Gernot Maieré, a szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal igazgatójáé.
Takacs tábornok, aki ma a szövetségi rendőrségi igazgatója, egy hírszerzési tisztet bízott meg az átnevesedett készülékek és adataik helyreállításával.
A magasrangú tisztviselők még a PIN-kódjaikat és jelszavaikat is egy cetlire firkantották, hogy segítsék a mobilok életre keltését, a próbálkozás azonban sikertelen volt. A mobilok megsemmisültek – ez volt a hivatalos válasz.
A három, látszólag lehalt készüléket, pontosabban klónozott másaikat azonban évekkel később Ruszev megkaparintotta, helyettese pedig a nyomkövetést megakadályozó zárt tasakban Isztambulba szállította, és átadta az orosz titkosszolgálatnak.
„Fontos állam- és szolgálati titkok váltak hozzáférhetővé egy idegen hatalom számára” – derült ki a nyomozás során.
A rajtuk tárolt elérhetőségek és a magasrangú tisztviselő közötti kommunikáció „kiszámíthatatlan következményekkel” a Kreml kezébe került – közölte a rendőrség.
A körözés
Jan Marsalek ma az Interpol egyik legkeresettebb embere.
A bűnügyi vádak 2015-re nyúlnak vissza. Ekkoriban találtak nála szigorúan titkos dokumentumokat, köztük annak a novicsoknak a képletét, amellyel Szergej és Julija Szkripalt mérgezték meg Salisburyben.
A brit hatóságok túl értékesnek találták ahhoz, hogy letartóztassák. Ezek után Marsalek szabadon kószált Afrikában, ahol az orosz, a Wagner-csoport által irányított félkatonai műveleteket segítette. Moszkvából állította fel a bolgár hálózatot, majd kínai drónok szállítását felügyelte, amelyeket később az ukrajnai háborúban vetettek be.
Amikor Marsalek 2020 júniusában Ausztrián keresztül elmenekült Németországból, azt állította, hogy az eltűnt 1,9 milliárd euró felderítésére a Fülöp-szigetekre utazik. A megvesztegetett helyi tisztviselők meghamisították a bevándorlási nyilvántartást, hogy eltereljék a német üldözőket a nyomáról.
Ő azonban a Moscow Times szerint az orosz fővárosban telepedett le, állampolgárságot és két hamis útlevelet kapott. Az FSZB védelmét élvezve a Moszkva melletti előkelő negyedben, Barvihkában él, a Meyendorff kastélyban.
Az 1980. március 15-én született Marsalekre osztálytársai mintadiákként emlékeznek, ráadásul remek érzékkel kezelte a számítógépet. Néhány hónappal a diploma megszerzése előtt abbahagyta tanulmányait, amikor egy bajorországi tech cég fizetési ígéretével elcsábította.
A szerelem
Egy évvel később, a 20. születésnapján a képesítés nélküli Marsaleket a Wirecard technológiai igazgatóként alkalmazta havi 9000 német márkás kezdő fizetéssel. Ez katapultálta a pénzügyi és politikai elit világába.
Dekadens bulijain meztelen nők testén „tálalták” a szusit, a barátait pezsgővel itatta az előkelő müncheni Mandarin Oriental szálloda tetőteraszán, és egyszer zsebből fizette a százezer eurós éttermi számlát – készpénzben.
Ékesszólásával elkápráztatta a társaságot – mondta Martin Osterloh, aki 15 évig volt Marsalek kollégája a Wirecardnál. A cég akkoriban Oroszországban terjeszkedett, ahol a moszkvai metró fizetési rendszerébe tervezett életet lehelni. A terv ugyan meghiúsult, ám Marsalek beleszeretett az országba – és Natalija Zlobinába, másodosztályú filmek színésznőjébe.
A légyott a férfi német mennyasszonya előtt titok maradt.
Zlobina egy nizzai jachton, 30. születésnapi partiján mutatta be Marsaleket orosz „ügynökének”, Sztanyiszlav Petlinszkijnek, aki később lenyűgözte a Wirecard operatív igazgatóját katonai hőstetteiről szóló történeteivel.
Marsaleket – a hozzá közel állók szerint – mindig is vonzotta a kémek világa. Ugyankkor őt az FSZB szemelte ki egy, az Osztrák-Orosz Baráti Társaság tagjától kapott tipp alapján.
Gyorsan egymásra találtak.
Az útlevelek
Petlinszkij elismerte, hogy kapcsolata Marsalekkel „rövid idő” alakult ki, miután először bemutatták őket a hajón. Egy hónappal első találkozásuk után már Líbiába kalauzolta, hogy megmutassa, miként lehet olyan információkhoz jutni, amit a nyugati ügynökök félnek begyűjteni.
„Gazdag volt, de nem elkényeztetett” – így írta le Marsaleket a tartótiszt, aki szerint az „orosz oligarchák általában 17 nőt, 45 autót és 70 házat követelnek maguknak”. Jan ezzel szemben egyszerűen készen állt arra, hogy „jobbá tegye mindenki életét, és egészében véve a világét”.
Találkozásuk évében Marsalek tízszer repült Moszkvába, általában csupán egy napra. A menekülése előtt összesen hatvan alkalommal járt az orosz fővárosban – nyolc útlevéllel, köztük egy üzbég diplomata és egy grenadai civil úti okmánnyal.
Kiderült ugyanis, hogy a Wirecard tökéletesen alkalmas a pénz globális mozgatására, bármilyen szankció ellenére. Marsalek a szolgáltatást az oligarchák pénzének menekítésére is használta.
Az ügyletek a mind szigorúbb ellenőrzések dacára is folytatódtak.
Ezzel párhuzamosan Marsalek az osztrák hírszerzés akkori vezetőjével és egy szintén osztrák titkosügynökkel, továbbá a líbiai külföldi hírszerzés főnökével bővítette kémhálózatát.
A migránshelyzet szabályozása
A segítségével járta ki, hogy egy orosz katonai magánvállalat, az RSB végezzen aknamentesítést Líbiában a Moszkvához hű Haftár tábornok által ellenőrzött területen. Az üzlet annyira megtetszett, hogy Marsalek és Petlinszkij 2017-ben végül megvásárolta az RSB-t.
A virágzó mellékvállalkozás révén Marsalek egy négyszintes, szecessziós villát bérelt évi 680 ezer euróért a Prinzregentenstraße 61-en, München egyik legelőkelőbb utcájában, ahol titkos üzleteinek nagy részét bonyolította. A Villa Alfons tőszomszédságában volt a müncheni orosz konzulátus. Marsalek íróasztalát Putyin mellszobra ékesítette.
Ebben a villában találkozott Marsalek 2017-ben az ENSZ képviselőjével, hogy megvitassák a Líbia újjáépítésével kapcsolatos projektet.
Kilian Kleinschmidt számára azonban gyorsan világossá vált, hogy Marsalek nem egy humanitárius elképzelésben, hanem egy 15 ezer fős milícia létrehozásában érdekelt az Európába irányuló migráció ellenőrzésére.
Köztudottan ez az egyik eszköz, amit a Kreml az európai kormányok destabilizálására használ. A migránsok áramlásának szabályozása kulcsfontosságú pillanatokban a választások kimenetelét befolyásolja.
Az összeomlás
Marsalek kiterjedt hálózata már 2017-ben vészharangokat kongatott világszerte a biztonsági szolgálatoknál. Ennek ellenére áprilisban részt vett egy elhíresült vacsorán a müncheni Käfer étteremben Nicolas Sarkozy volt francia elnökkel, valamint számos magasrangú német, osztrák és cseh politikussal.
Az év májusban egy moszkvai vacsorán fényképezték le Wolfgang Sobotka akkori osztrák belügyminiszterrel, aki ma a Nemzeti Tanács elnöke.
Marsalek társadalmi rangjával párhuzamosan a Wirecard részvényárfolyama is emelkedett, és a következő évben piaci értéke „látszólag” elérte a 24 milliárd eurót. Ezzel megelőzte a Deutsche Bankot.
Az operatív igazgató évi 2,7 millió eurót keresett, miközben a cég összeomlott körülötte.
A KPMG könyvvizsgáló 2020 áprilisában bejelentette, hogy nem képes ellenőrizni a Wirecard korábbi nyereségeit, és megkérdőjelezte az állítólagosan Szingapúrban tartott egymilliárd eurós készpénzállomány létét is.
Ügyészségi vizsgálat indult, és ekkor derült ki, hogy 1,9 milliárd euróval kapcsolatban vannak tisztázatlan kérdések.
Két nappal később Marsaleket kirúgták, miután nyilvánosan beismerte, hogy az összeg hiányzik, sőt, lehet, hogy nem is létezik.
Utolsó vacsoráját a müncheni Il Sogno étteremben költötte el. Asztaltársainak azt mondta: a Fülöp-szigetekre tart az eltűnt pénz nyomában. Kicsit furcsállták, hogy Minszken át tervezett Ázsiába jutni.
A belarusz fővárosba tartó magángépet Thomas Schellenbacher, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt politikusa foglalta le.
Marsalek a szokásos Prada öltönyében, kissé késve érkezett a Bécs melletti Bad Vöslau repülőtérre, és 7920 eurót készpénzben nyújtott át a Cessna pilótájának. Este 11-kor landoltak Minszkben, ahová Marsalek a saját útlevelével érkezett, majd autón utazott tovább Moszkvába.
Azóta se látták.
Amikor a Bundestagban számon kérték az ügyészen, miért hagyta elmenekülni a gyanúsítottat, Hildegard Bäumler-Hösl azzal védekezett, hogy „nagyon komolyan veszik az ártatlanság vélelmét”.
A bolgár hálózatot Jan Marsalek már Moszkvából szervezte meg.
Az 1,9 milliárd eurónak végképp nyoma veszett.
