Többéves szünet után újra előrelépés történt az iráni atomalku felé vezető úton. A megállapodás egyik központi eleme, hogy Irán mit kezd magas dúsítású uránkészleteivel, és milyen biztosítékokat kap arra az esetre, ha az Egyesült Államok újra visszalépne az egyezménytől.
Az újabb tárgyalási kör áttörést hozhat az Egyesült Államok és Irán között, miután Rómában többórás egyeztetések zajlottak Omán közvetítésével. A felek közötti bizalmatlanság ellenére amerikai források szerint érdemi haladás történt, és már a következő napokban Genfben folytatódhatnak a technikai megbeszélések. A kulcskérdések között továbbra is ott van Irán uránkészleteinek sorsa, valamint az, hogy milyen garanciák védik az országot akkor, ha Washington egy újabb egyezményből kilépne.
Irán szerint Moszkva lehet a kulcsa a megállapodásnak
A tárgyalások egyik legérdekesebb fejleménye, hogy Moszkva közvetítőként és biztosítékként is szerepet kaphat a folyamatban. Oroszország nemcsak lehetséges célállomása lenne az Irán birtokában lévő nagy tisztaságú uránkészleteknek, hanem döntőbíróként is eljárhatna egy újabb alku esetleges megszegésekor.
Az egyik forgatókönyv szerint, ha az Egyesült Államok nem tartaná be a megállapodásban vállaltakat – például nem oldaná fel a gazdasági szankciókat –, akkor Moszkva lenne felhatalmazva arra, hogy visszajuttassa az uránt Teheránnak, így Irán nem lenne hátrányban egy amerikai szerződésszegés miatt.
A tárgyalások amerikai részről Steve Witkoff vezetésével zajlanak, aki Donald Trump különmegbízottjaként szeretné elérni, hogy hatvan napon belül tető alá kerüljön a megállapodás. Az iráni külügyminiszter, Abbász Aragcsi azonban szkeptikus, szerinte a technikai részletek és a kölcsönös bizalmatlanság miatt ez túl gyors ütem lenne.
A bizalom jelei és az új partnerek
A tárgyalások hátterében diplomáciai gesztusok is zajlanak: a szaúdi védelmi miniszter nemrég Teheránba látogatott, ahol az iráni legfőbb vezetővel is találkozott. Az eseményt a nyugati médiában úgy értelmezték, mint figyelmeztetést Washington felé: Rijád nem kíván részt venni semmilyen amerikai–izraeli katonai fellépésben Irán ellen.
A két fél abban is előrelépést ért el, hogy Washington nem ragaszkodik többé az iráni atomprogram teljes felszámolásához. Aragcsi szerint „ha az amerikaiak komoly szándékot mutatnak és nem támasztanak irreális követeléseket, lehetséges a megállapodás.”
A tárgyalásoknak nemcsak Washington és Teherán között van tétje. Egy, a Wilson Center tanácsadó testületében dolgozó forrás szerint, ha Irán nem kapta volna meg a garanciát arra, hogy az Egyesült Államok céljai nem bővültek ki, valószínűleg az egész tárgyalás véget ért volna.
Európa háttérbe szorulhat
Ha Moszkva valóban kulcsszerepet kap az új megállapodásban, az jelentős változásokat hozhat a korábbi, 2015-ös atomalkuhoz képest. Akkor Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság voltak a legfontosabb európai garanciavállalók, ám az új konstrukcióban az Egyesült Államok és Irán sem ragaszkodik a szélesebb nemzetközi keretekhez.
Az ENSZ szerepe is csökkenhet, mivel sem Teherán, sem Washington nem akarja, hogy az IAEA és más szervezetek újra domináns szerepbe kerüljenek.
A következő napokban Genfben technikai megbeszélések, majd Ománban magas szintű diplomáciai egyeztetés következik. Ha a folyamat sikeres lesz, Moszkva több évtized után újra kulcsszerephez juthat a Közel-Kelet egyik legérzékenyebb dossziéjában.
