A mára világhírűvé vált kínai agyaghadsereg egy része érkezett a táci Gorsium Régészeti Parkba. Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan őrei című nemzetközi kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Szent István Király Múzeum együttműködésével valósult meg. A tárlat megnyitóján az egybegyűlteket Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum igazgatója köszöntötte.
1974-ben kútásás közben parasztok elképesztő leletre bukkantak Kínában. Életnagyságú agyagkatonákra leltek, majd a további szakmai kutatások olyasmit tártak fel, amelyre addig nem volt példa. A földből az első kínai császár, Csin Si Huang-ti (Kr. e. 247–210) sírja került elő, amelyet mintegy nyolcezer agyagkatona őrzött, óvva az uralkodót a túlvilágon is.
A Sanghajból érkezett ötven darab agyagkatona és két ló nem eredeti darab, hiszen azokat Kína nem vagy nagyon ritkán adja kölcsön, valamint az eredeti agyagkatonák szállítása is rendkívül körülményes, mondta el Fogas Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója, hozzátéve, hogy a kiállított katonák mind méretükben, mind kinézetükben tökéletesen tükrözik az eredeti, 2200 éves műtárgyakat. – Érdemes megnézni az arcokat, a hajviseletet: rendkívül részletgazdagok. Az eredeti katonák mindegyike festett volt, hogy minél jobban hasonlítsanak az igazira. Elképesztő, hogy manufaktúrában gyártották őket, ami Európában csak a 17. században jelenik meg. Szobrászok készítették a fejeket, karokat. Mindegyik katona egy igazi ember mintájára készült, tehát több ezer évvel ezelőtt élt emberek arcképei köszönnek vissza az agyagkatonákban – mondta el az igazgató.
És hogy mit keresnek az ókori kínaiak Gorsiumban? – tette fel a kérdést Kovács Loránd Olivér, a Gorsium Régészeti Park szakmai vezetője. Mint elmondta, az agyagkatonák a Kr. e. 2–3. századból valóak, amikor a Kárpát-medencének folyamatos kapcsolata volt a Közel Kelettel, valamint a távol-keleti részekkel is. Ez a kapcsolat viszonylag egyértelműen kimutatható, hiszen vannak távol-keleti tárgyak Gorsiumból is.
A tárlat megtekinthető hétfőtől vasárnapig, 10 és 18 óra között.
Fotók: Nagy Norbert / FMH
Az Agyaghadseregről:
Az agyaghadsereg vagy cseréphadsereg, terrakotta hadsereg az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelyét őrző agyagkatonák, lovak, kocsik és zenészek elnevezése.
Senhszi tartományban, Hszian tartományi főváros központjától mintegy 30 kilométerre, Lintung kerületben található. A lelőhelyet helyi földművesek kútásás során fedezték fel 1974 márciusában, négyméteres mélységben. A figurák magassága 184–197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek be a hadseregben, a legmagasabbak a tábornokok.
Az alakok között vannak katonák, parasztok, lovak, hivatalnokok, akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek. A jelenlegi becslések szerint a három nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerben körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található – többségük még mindig a föld alatt van betemetve.
A hadsereget Csin Si Huang-tivel temették el i. e. 210-209-ben. Az építmény és a szobrok célja az volt, hogy biztosítsák a császár uralmát a túlvilágon is.
Sze-ma Csien történetíró írásai szerint (i. e. 145–i. e. 90) a mauzóleum építése i. e. 246-ban kezdődött, 700 000 munkás részvételével. A száz évvel később élt történetíró azt írja, hogy az első császár palotákkal, csodás tornyokkal, hivatalokkal, értékes és csodás használati tárgyakkal lett eltemetve, higanyfolyókkal, tavakkal övezve. Napjaink tudományos felmérései bebizonyították, hogy a sírt rejtő halom talajában magas a higanykoncentráció, ami Sze-ma Csient igazolja. A történész viszont egyáltalán nem tett említést a terrakotta hadseregről.
2007-ben kínai régészek távérzékelők segítségével egy 30 méter magas épületet mértek be a halomsír mélyén. Úgy tűnik, hogy négy lépcsőszerű fala van. A sírt még nem nyitották ki. Tekintettel arra, hogy a már feltárt leletek állagmegóvása is komoly gondokat okoz, az a döntés született, hogy erre a feltárásra csak 2050 körül kerítenek majd sort, megvárva a további technikai fejlődést.
Az agyaghadsereget a sírt rejtő piramis közelében helyezték el föld alatti árkokban, mintegy a sír védelmére.
A terrakotta figurákat állami munkások és helyi mesteremberek készítették. A fejek, karok, lábak és a törzs külön készültek el, és a végén rakták őket össze. A tanulmányok azt mutatják, hogy nyolcféle fejmintát használtak, és utána agyaggal egyedire formázták az arcokat. Különféle arckifejezéseket is formáltak nekik. Úgy tartják, hogy a katonák lábait hasonló módon készítették, mint abban a korban a terrakotta szennyvízcsatornákat. Ez azt jelenti, hogy szinte futószalagszerűen lehetett a katonák lábait elkészíteni. Tehát több kisebb részt kiégettek és úgy rakták össze, nem pedig kiformázták az egészet, és úgy égették ki. Azok a műhelyek, amelyek csempéket és más mindennapi használati tárgyakat gyártottak, utasítást kaptak eme katonák elkészítésére. Abban az időben minden műhelynek bele kellett vésnie saját védjegyét a minőség-ellenőrzés miatt. Ez lehetővé tette a mai történészeknek, hogy kiderítsék, kik készítették őket.
Az elkészített figurák pontos katonai alakzatban lettek elhelyezve az árkokban, rangjuk alapján. Az agyaghadsereg figurái életnagyságú és élethű szobrok. Magasságban, egyenruhában és hajviseletben rangtól függően eltérnek. Az égetett agyagot lakkborítás fedte, ami már lehetővé tette a festést. Az egyedi arcmegformálás, a valódi fegyverek és vértek segítségével lettek a szobrok élethűek. A fegyverek nagy részét a temetés után nem sokkal kirobbant polgárháború során ellopták, a szobrok festése pedig az évezredek során megkopott. Ugyanakkor létezésük tanúsítja az alkotóik tehetségét. Tanúsítja a császár hatalmát és erejét is, amelyek lehetővé tették egy ilyen hatalmas munka elrendelését.
Jellegzetessége a szobroknak, hogy valamennyien fegyvert tartanak a kezükben, de egyetlenegy pajzsos vagy sisakos katona sincsen, pedig a császár seregében használták ezeket az eszközöket. Megtalálhatók köztük lándzsások, alabárdosok, baltások, kardosok és íjászok is. Az íjászok ez időben már számszeríjat is használtak.
Négy árkot tartanak számon, amelyek mintegy 1,5 kilométer hosszúságúak a keleti dombon és körülbelül 5 méter mélyek. Ezek a sírhely falain kívül helyezkednek el, mintegy a sírt védve a keleti leigázott államok ellen. Az árkok falai döngölt földből készültek, egyenként 500 kg súlyú fagerendákkal fedték be azokat.
A 230 méter hosszúságú első árok tartalmazza a 6000 katonából álló fő hadsereget.
A második árokban lovassági és gyalogos csapatok találhatóak, valamint harci szekerek, amik mintegy katonai őrséget állnak. Itt körülbelül 1500 katona szobrát találták.
A harmadik árokban a vezérállás található, 68 szoborral, magas rangú tisztekkel és egy harci szekérrel.
A negyedik árok üres, valószínűleg nem fejezték be az építői.
1974-ben kutat ásó földművesek égetettagyag-darabokat találtak Hszianban, akik aztán értesítették Csao Kang-mint, aki akkoriban a korszakkal foglalkozó egyik múzeum kurátora volt. Csao arra kérte a földműveseket, gyűjtsék össze ezeket, helyezzék el három teherautóban, amelyek az agyagmaradványokat a múzeumba szállították. Csao ezekből a – gyakran körömnagyságú – darabokból kezdte összerakni a szobrokat. Csao később azt vallotta, hogy mivel a kínai kulturális forradalom időszakban sokan ellenezték a régi tárgyak restaurálását, úgy döntöttek, hogy titokban tartják a dolgot. A hatóságok azonban mégis megtudták ezt, és régészcsapatot küldtek, hogy segítsenek Csaonak. A kínai államtanács később elismerte, Csao Kang-minnek köszönhető az agyaghadsereg felfedezése. A kínaiak az agyagkatonákat ezeréves civilizációjuk egyik jelképének tekintik
