A Kontroll.hu szerint Robert Fico szlovák miniszterelnök színre lépésével végre megtört Orbán Viktor “brüsszeli magányossága”, közös kiállásuk új szakaszt nyit majd az európai uniós döntéshozatalban. A cikk azonban leegyszerűsítő, minden jel szerint ideológiai alapon konstruált értelmezést kínál, amely figyelmen kívül hagyja a szuverenista frakciók évek óta zajló építkezését, az Orbán-kormány energiapolitikai érvelésének gazdasági hátterét, illetve Fico szerepét is félreértelmezi. Ennek tükrében vizsgáltuk meg, mennyiben állja meg a Kontroll.hu olvasata.
A cikk szerint „A június végi EU-csúcson amennyiben vétózik Orbán Viktor, azt nem egy ‘one man show’ keretében kell előadnia…” A megfogalmazás azt sejteti, mintha Orbán Viktor az uniós döntéshozatalban eddig egyedül, elszigetelten cselekedett volna. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Ahogyan korábbi elemzésünkben bemutattuk, a szuverenista pártok már 2024 nyara óta intézményesült frakcióként működnek a Patrióták Európáért néven, és több mint egy tucat tagállamból gyűjtöttek össze EP-képviseletet. Orbán Viktor az elmúlt években aktív szereplője volt ennek a szövetségnek, vezető fellépője a CPAC nemzetközi konferenciáinak, és a konzervatív think tank-hálózat egyik központi alakja Európában. Eddig sem izoláltan képviselte a nemzeti oldalt, következetesen, stratégiai gondolkodással építette a jobboldali, szuverenista együttműködést. Fico most ehhez csatlakozik – ami jelentős fejlemény, de nem fordulópont.
Fico nem váltás, hanem láncszem – Orbán pozícióját nem most erősíti meg
A Kontroll így fogalmaz:
„Ficónak köszönhetően Orbán nem marad magányos harcos Brüsszelben.”
Ez a mondat azt sugalmazza, hogy Fico jelenléte minőségi áttörést hoz Orbán uniós mozgásterében. A valóságban azonban a pozsonyi kormányfő nem jelent stratégiai nóvumot, egy világnézeti alapokon álló szövetségesről van szó, aki egy már meglévő politikai trendhez csatlakozik. A két kormányfő közötti találkozók pozitív hangvétele kétségkívül fontos, a V4-újraindításra vonatkozó felvetés figyelemre méltó, de nem ez az első vagy egyetlen együttműködés.
Ahogy korábban is rámutattunk: a szuverenista koalíció alapját nem bilaterális diplomáciai gesztusok, hanem közös ideológiai alapok adják. A migráció elutasítása, a nemzeti szuverenitás védelme, a gender- és woke-ideológiákkal szembeni ellenállás – ezek azok a sarokpontok, amelyek mentén az Orbán-féle patrióta politika már évekkel ezelőtt elmozdult a nyugat-európai fősodortól. Ebbe a világba illeszkedik Fico, nem ő indította el ezt az irányt, hanem egy már meglévő folyamatban vállal szerepet..
A közös pont Ficóval: az Oroszország-pártiság helyett válságrealizmus – a gazdasági érdekek logikája
Az említett cikk egyik implicit állítása az, hogy Orbán Viktor és Robert Fico közös fellépése az EU oroszellenes szankcióival szemben politikai-ideológiai közeledést jelent Moszkva felé. A közel-keleti konfliktus kitörése óta eltelt napok gazdasági folyamatai világosan cáfolják ezt az állítást. Orbán Viktor vasárnapi Facebook-posztjában nem Oroszországot vette védelmébe, hanem az Európai Unió energiapolitikai merevségére hívta fel a figyelmet – és arra, hogy egy globális energiaválság közepén nem lehet geopolitikai pózokból energiapolitikai döntéseket hozni.
A világpiac mindössze 48 órán belül reagált az izraeli–iráni katonai csapásokra: a Brent-olaj ára 8%-kal emelkedett, a földgáz 6%-kal drágult, az európai dízelárak több mint 30 dollárral ugrottak meg, és a magyar üzemanyagárak is felfelé indultak. A miniszterelnök posztjának középpontjában nem politikai ideológia állt, hanem gazdasági kockázatelemzés.
Fico ehhez az érveléshez csatlakozott, amikor parlamenti határozatban tiltotta meg az újabb szankciók támogatását, nem „oroszpártiság” miatt, hanem nemzeti gazdasági érdekből. A Kontroll.hu viszont nem tárgyalja ezt a dimenziót – figyelmen kívül hagyva azt a komplex energiapolitikai összefüggést, amely miatt Magyarország és Szlovákia is kiszolgáltatottabb a drága és szűkülő energiaforrások piacán.
Ezt követően a cikk a következő mondatot idézi Orbán Viktortól:
„Egy komoly csata veszi kezdetét hétfőn.”
Valójában ez a „csata” nem most kezdődik, hanem évek óta zajlik. A magyar diplomácia következetesen próbálta érvényesíteni a nemzeti energiapolitika szempontjait az uniós döntésekben – nem véletlenül vetette el a korábbi olajembargót sem, és nem véletlen, hogy a jelenlegi szankciós csomaggal szemben is óvatos. Az „energiafüggetlenség” idealizált uniós víziója sokkal inkább nyugat-európai energiatöbbletű országok érdekeit tükrözi, nem pedig a közép-európai valóságot.
A Kontroll ezzel szemben politikai kampányként, nemzeti magánakcióként festi le Orbán fellépését, miközben az egész szuverenista tábor évek óta együttesen küzd az EU gazdasági és politikaidöntéshozatalának rugalmatlanságával szemben.
A Kontroll.hu cikke nem Fico fontosságát értékeli túl, hanem a történeti és geopolitikai összefüggéseket értelmezi félre. Orbán Viktor nem magányos harcos, nem oroszbarát, és nem most talált szövetségesre. A szuverenista jobboldal évekkel ezelőtt megkezdte intézményes építkezését, amelynek része a Patrióták frakció, a CPAC-közössége, a gazdaságpolitikai alternatívák felmutatása – és most a közel-keleti háború nyomán fellépő új energiapolitikai kihívások kezelése is. Robert Fico ebbe a meglévő pályába illeszkedik – erős szövetségesként, de nem megváltóként.
Forrás nyomán
