Svédország baloldali miniszterelnöke és kormánya a világ többi államával ellentétben különutas védekezést választott a koronavírus-járvánnyal szemben, aminek az volt a lényege, hogy nem védekeztek.
Ennek a vége az lett, hogy a – miniállamokat nem számítva – Svédországban van lakosságarányosan a legtöbb fertőzött, még úgy is, hogy csak akkor tesztelnek, ha nagyon muszáj, és láthatóan manipulálják az adatokat, vagyis a valóságban sokkal több a beteg és a halott, mint amennyit közölnek.
A baloldali propaganda Svédországot rendszerint a tökéletes jóléti állam példájaként, egyfajta földi paradicsomként szokta leírni, ahol kiemelkedő minőségűek a társadalmi-szociális szolgáltatások és nagyfokú a közbiztonság.
Utóbbit cáfolják a heti rendszerességgel végrehajtott kézigránátos merényletek, amelyek általában migránsok irányította drogbandák közötti leszámolások miatt történnek. Stockholmot eközben „a világ nemi erőszak fővárosának” is nevezik.
A magas minőségű társadalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos propaganda hazugságát pedig a koronavírus-járvány bizonyította be. Svédországban ugyanis Stefan Löfven – hegesztői tanfolyamot végzett – baloldali miniszterelnök rászabadította a koronavírus-járványt az országra.
Márciusban heteken keresztül magyarázták a kormányzat által fizetett szakértők a közszolgálati svéd médiában, hogy azért nem kellenek szigorítások, mert így hamar kialakul a nyájimmunitás és a svéd egészségügy elbírja a betegeket. Nem bírta, már majdnem 6 ezer a halálos áldozatok hivatalos száma, úgy, hogy a statisztikába gyakorlatilag csak azok számítanak bele, akik kórházban vagy idősotthonban halnak meg. A fertőzöttek hivatalos száma pedig a 10,6 milliós Svédországban 84 ezer, annyi, mint a másfélmilliárdos Kínában.
Ráadásul ezzel
egyáltalán nem sikerült elérni a nyájimmunitást, a szomszédos országok is különböző szankciókat vezettek be az országgal szemben.
Löfven a bukás ellenére sem számol le a nyájimmunitásra alapuló elméletével, pedig már Anders Tegnell főepidemiológus is elismerte, hogy talán hibáztak.
Vagyisa svédek éppen akkor érik majd el a nyájimmunitást, amikor az állampolgárait sikeresen megvédő országok: amikor lesz védőoltás.Viszont azzal, hogy elszabadították a járványt, más országok polgárait is veszélyeztetik.
Különösen egy olyan járvány esetében lenne fontos a védekezés, ahol az idősebb korosztályok fokozott veszélynek vannak kitéve. Egy pillantást vetve a statisztikai adatokra, látszik, hogy Svédország szűk környezetében, a többi északi államban, ahol megfelelő korlátozó intézkedéseket hoztak, nagyságrendekkel alacsonyabbak a fertőzési és halálozási számok. A Johns Hopkins Egyetem augusztus 14-i adatai szerint ugyanis míg Svédországban 84 300 fertőzést és 5800 halottat regisztráltak, Norvégiában ugyanezek a számok 9800 és 261, Dániában 15 700 és 621, Finnországban 7 700 és 333.
A svédeknél az első megbetegedést január 31-én regisztrálták, az első halottat pedig március 11-én.A járvány a legsúlyosabban az ottani idősotthonokat érintette, ugyanúgy, ahogy a baloldali vezetésű Budapesten, Svédországban sem sikerült megvédeni az időseket.Egy május eleji jelentés szerint a Stockholm megyei 400 idősotthonban addigra 212-ben megjelent a koronavírus, június elsejéig pedig 2036 idős ember halt meg ezekben az intézményekben. Egy másik jelentés arra világít rá, hogy a korlátozások elmaradásával az is hozzájárult a terjedéshez, hogy ezekben az otthonokban a dolgozók közel kétharmada alacsony jövedelmű, rövid távú órabéresként, vagy ideiglenes munkaerőként dolgozik. Ezek az emberek pedig többségében több munkahelyet vállalnak és tömegközlekedést használnak, a háztartásaikban pedig jellemzően nagyobb a zsúfoltság is, amik így együtt drasztikusan növelik a fertőzés behurcolásának kockázatát. Az idősotthonokra vonatkozó korlátozásokat a svéd kormány már csak április elsején vezette be, amikorra már például a stockholmi otthonok harmadában jelen volt a vírus.
A svéd baloldali kormány egész egyszerűen magára hagyta az időseket.
Az elhibázott járványügyi védekezés miatt joggal kezdték el támadni a Lövfen-kormányt azzal, hogy gyakorlatilag emberkísérletbe kezdtek, feláldozva saját állampolgáraikat. Sokáig ugyanis nem is hoztak egészségügyi előírásokat és szabályozásokat, pusztán ajánlásokat bocsátottak ki.
A svéd modell bukásához az is hozzájárult, hogy a kormány és a védekezés irányítói többször is hangoztatták, hogy más országokhoz hasonlóan céljuk, hogy ne terheljék túl az egészségügyi ellátórendszert, ami egyébként se lett volna túl nehéz, tekintve hogy a februári adatok szerint az európai országok közül Svédországban volt a legkevesebb az egy főre jutó intenzív betegágyak száma.
Csak összehasonlításképpen: a legfrissebb adatok szerint az egymillió főre jutó halálozások száma a különutas Svédországban 572, Norvégiában 47, Dániában 107, Finnországban pedig 60.
Azóta Lena Hallengren, szociáldemokrata egészségügyért és társadalmi ügyekért felelős miniszter elismerte a hibájukat, bár a felelősséget próbálta részben az emberekre hárítani:
Nem tudtuk megvédeni az idős embereket. Ez nagyon komoly bukás az egész társadalom számára.
Svédországban – a miniállamokat nem számítva – lakosságarányosan a legtöbb a fertőzött és – Belgium után – a második legtöbb a halálos áldozat.
origo, Hirmagazin.eu
