Idén, május 6-án, vasárnap köszöntjük az édesanyákat!
Nem kell semmi nagy dolog, ők sem szeretnék, hogy kiöltözzünk, vagy vegyünk ezt-azt, bármit, amit csak erre a napra szántunk!
Elég egy szál virág, amit az erdőben, mezőn, vagy netán a parkban leszakítunk, vagy a házak közötti kőládákban „találunk”, és egy ölelés, ami talán feledteti azt, hogy felnőttünk!
Nem mindenkinek adatik meg, hogy felköszöntse az édesanyját. Az enyém már nagyon rég elment, .. 15 éve, de mintha ma lett volna. Szívemben él, így ez a nap nekem annak az öröme, hogy gyermekeim, unokáim tisztelettudóan felköszöntik édesanyjukat.
.. és ha még belefér egy vers is, van kínálat, nagyjaink alkottak, én ezt választottam:
„Édesanyám, ma már tudom, mennyit dolgozol érettem,
Kicsi vagyok még, de azért nagy jóságod megértettem!
Néked mindent megköszönni, szavam elég sose lehet,
Engedd meg, hogy szép csöndesen megcsókoljam dolgos kezed!
(Jancsik Pál: Anyák napjára)
Forrás: Hirmagazin.eu
