Több mint egymillió horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és a számuk egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal a Tisza-tavi pontyfogó verseny, az IWCC egyik indulója, Knyihár Mihály szemszögéből élhetjük át a viadalt.
Kulturális zűrzavar, talán így is nevezhetném az első napot. Épp csak landolt a gépem Kínából, máris kezdődött a III. IWCC, azaz a nemzetközi vadpontyfogó kupa a Tisza-tavon. Nem volt sok időm akklimatizálódni. Hideg zuhanyként ért a sorsolás, hiszen sikerült pont arra a helyre húzni, ahova tavaly, és akkor nem volt szerencsénk, csupán három értékelhető halat fogtunk. Persze egy év alatt sok minden változik, így, egy frappáns szóviccel élve, a lepényhal megy elöl, a reményhal meg utoljára!
Szinte azonnal jött a ponty
A nulladik nap mindig a tábor építésével kezdődik. A szép, napos időben mindennek sikerült megtalálni a helyét, már csak a reggelt vártam, hogy minél hamarabb vízre kerüljenek a csónakok, és kezdődjön a verseny. A viadal reggelén sajnos beborult az ég, hatalmas szél és nagy hullámok tomboltak, így nem lehetett vízre szállni, hogy kijelöljük a területet, és behúzzuk a szerelékünket.
Fél nap elteltével végre a csónak is vízre került, így ki tudtuk jelölni a pályát, már csak a halra vártunk – szerencsére nem kellett sokat. Nem volt nagy, éppen csak elérte az értékelhető, tíz kiló feletti határt, de máris jobb lett a kedvem.
Főleg annak tudatában, hogy az 55 csapat közül mi fogtuk az ötödik halat. A nap további része kapás nélkül telt, és a szél sem csendesedett.
Három nap, négy hal
Kedd reggel van, nincs mese, vízre kell kerüljön a nagyobbik csónak is, mert az éjszaka is kapás nélkül telt, keresni kell a halat. De hiába, ez a nap eredménytelenül zárult – viszont legalább már minden a helyén. Nem volt értelmetlen a sok munka, a harmadik reggel már korán a kapásjelző hangjára ébredtünk, 12 kiló feletti szépséget tarthattunk a kezünkben, és itt még közel sem volt vége a napnak!
Sikerült három szép, mérlegelhető halat is a szákba terelni, így a versenybe beleszámító öt értékelhető halból négy már megvolt, okkal reménykedtünk tehát.
A középmezőnyben
Túl voltunk a verseny felén, a szél még mindig nagyon fújt, csütörtök estére azonban az 5. hal is a bölcsőben volt, ezzel a szektorunkban az 5. helyre kerültünk. Abban szinte biztos voltam, hogy az összetett versenyben nagyon kevés lesz ez a mennyiség, de végül is még hátra van három nap és a hétfő reggel.
Sajnos túl optimista voltam, hiába a hétvége, a halak nem, csak a csapat evett. Egy jó krumplipaprikást készítettem a társaimnak, mindenki jóllakott. Vasárnap jó hangulatban, de azért picit csalódottan kezdtem pakolni, viszont végig ott volt előttem, hogy a verseny reggel nyolcig tart, és két gyönyörű hal még segíthet.
Utolsó reggel egy mondhatni mesés hangra ébredtem, fütyült a kapásjelző, a csónakot csak úgy forgatta a hal, hosszú percekig nem is láttam, mekkora lehet. Gyönyörű volt, egy 18 kilós, mondhatni érintetlen töves.
Sajnos nem javított a csapat helyezésén, mert legalább egy ilyen szépség még kellett volna, de elmondhatom, az eddigi három profi versenyem közül ezt élveztem a legjobban, az pedig külön hízelgő, hogy a halak többsége a csabai kolbász fűszereivel megalkotott bojlira érkezett. Összesítésben a 23. helyen végeztünk. Végig nagyon jó hangulat volt, és bár az átütő eredmény ezúttal elmaradt, már pakolás közben készültünk a következő megmérettetésre, az októberi balatoni versenyre.
Hirmagazin.eu: Más kolbász is nagyon jó, egyedül az olcsó lecsókolbászt utálják a pontyok, .. de bármi más-féle füstölt kolbásszal én is fogtam már pontyokat, de még ragadozóhalat is .. igaz, valószínű a kishalak ólálkodtak a kolbász körül és egy termetes süllő a kishalak közé „vágott”, így lett meg, nyílván a süllő nem szereti a kolbászt.. szerk..
