„Míg tavaly kétszáz praxis hiányzott az országból, ma már annál is több háziorvosi hely betöltetlen.”
Ez alatt a cím alatt arról lenne jó olvasni, hogy a háziorvosok egészséges életmódra kapcsolnak, és ezzel mutatnak jó példát a betegeiknek. De persze egészen másról lesz szó.
Két héttel ezelőtt, egyik este befeküdtem a kádba – és fél óra múlva nem bírtam kimászni. A következő napokat ágyban fetrengéssel töltöttem. Klasszikus influenzás tüneteket produkáltam: fájt a kezem és a lábam, ülés közben pedig lefejeltem az asztalt. A körzeti orvossal évente egyszer-kétszer találkozom: most eljött a pillanat, hogy újra meglátogassam.
Megnézett, aztán azt mondta, feküdjek, igyak teát, és szedjek C-vitamint. Egyébként az összes rokonom ezt tanácsolta, de persze senkinek sem hittem el, csak végül annak, akinek a két varázslatos betű – dr. – volt a neve előtt.
Közben kiderült, hogy létezik a „nyári influenza” fogalma, és azóta számos ismerősöm beszámolt róla, hogy ő is elkapta.
És nem kell rettegni, mert egyáltalán nincs köze a menekültekhez – nyár végén többször is megszaporodnak ezek a tünetek, nem csak az idén. Mi több, létezik egyfajta „fesztiválbetegség” is: ha valaki túl sokat látogat poros rendezvényekre, ahol alkohollal, alváshiánnyal és minden mással sanyargatja az immunrendszerét, ő is könnyen megbetegszik. Mindenesetre és a betegség dacára igencsak szerencsésnek vallhatom magam, hogy legalább el tudtam menni a háziorvoshoz.
Míg tavaly kétszáz praxis hiányzott az országból, ma már annál is több háziorvosi hely betöltetlen.
Ráadásul a háziorvosok egyre idősebbek, a fiatalok pedig nem szeretnének maguknak praxist vásárolni. Így aztán, az előrejelzések szerint, néhány év múlva tulajdonképpen összeomlik a háziorvosi rendszer.
Mindenki diagnosztizálhatja magát a neten: de az rizikós, mert a kutatások szerint ha valaki a neten néz utána a bajának, egy sima influenzát tüdőrákként fog saját magán kimutatni. És a családra sem lehet hallgatni akkor, ha egy megfázásnál durvább bajunk lesz. A háziorvosok problémája egyébként eléggé összetett – de az alapvető baj persze a pénzhiány. Tíz év egyetemi képzés után viszonylag kevesen szeretnének alulfizetett helyen dolgozni. Márpedig a háziorvosi praxis fenntartása költséges, a bevételek pedig nem akkorák, mint ami elvárható lenne. (A hálapénz sem ennek az ágazatnak a jellemzője.) A háziorvosok ráadásul túlterheltek, és időhiánnyal küszködnek. Jelenleg az segít sokat, hogy számos orvos nyugdíjasként is tovább praktizál. Az év elején húsznál is több nyolcvan év feletti háziorvosról érkeztek a hírek. A fiatalok nagy része pedig inkább külföldön vállal munkát.
Van persze fiatal orvos ismerősöm, akit annak idején Skandináviába csábítottak. Az ajánlat az volt, hogy fél évig Dél-Spanyolországban lakhat a családjával, amíg meg nem tanítják az adott ország nyelvére, majd onnan mehetnek északra. Kapnak lakást és rettenetesen magas fizetést. (Tízszer annyit, mint amit itthon kereshetett volna.) Ismerősöm azonban itthon maradt, és a mai napig orvosként dolgozik. Van példa erre is – igaz, jóval kevesebb. Előbb-utóbb azonban tényleg gond lesz. És a megoldás természetesen nem az, hogy egészségesen élünk, és akkor nem kell orvoshoz járnunk. Meg kellene állítani az elvándorlást, és vonzóvá tenni a háziorvosi munkát. Néhány év alatt.
Forrás: metropol; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
