A Hat nap, hét éjszaka (Six Days, Seven Nights) egy 1998-as romantikus kalandfilm, mely remekül ötvözi az egzotikus környezetet, a humoros helyzeteket és a feszült pillanatokat. A film főszereplői Harrison Ford és Anne Heche, akik két teljesen különböző karaktert alakítanak – egy cinikus, tapasztalt pilótát és egy városi, karrierista újságírónőt –, akiket a sors egy kényszerleszállás miatt összezár egy lakatlan dél-tengeri szigeten.
A történet Hawaii szigetei környékén játszódik, és a látványos táj, a trópusi erdők és a kéklő óceán elvarázsolja a nézőt. A karakterek kénytelenek együttműködni, miközben megpróbálnak visszajutni a civilizációba – és ahogy az lenni szokott, az egymás iránt érzett ellenszenv lassan átalakul valami egészen mássá.
A film könnyed kikapcsolódást nyújt, főleg azoknak, akik kedvelik a klasszikus kaland-románc típusú történeteket, ahol két ember az ismeretlenben, egymásra utalva találja meg önmagát és talán egymást is. Harrison Ford szokásához híven karizmatikus és sármos, Anne Heche karaktere pedig kellően modern és független ahhoz, hogy hiteles párost alkossanak.
Makatea – Üdülőparadicsom vagy ipari örökség?
A filmben látott szigetek egyikeként gyakran említik Makatea nevét, ám ez sok néző számára félrevezető lehet. A valóságban Makatea a Francia Polinéziához tartozó Társaság-szigetek része, és nem egy klasszikus értelemben vett turistaparadicsom.
A térképek és enciklopédiák nem tüntetik fel Makateát üdülőhelyként, mivel a sziget múltja jelentősen eltér a filmekben idealizált trópusi képektől. Makateán a 20. század közepéig intenzív foszfátbányászat folyt, ami mélyen befolyásolta a sziget környezetét. A kitermelés 1966-ban leállt, de a nyomai – kráterszerű tájak, ipari maradványok – ma is láthatók. A bányászat után sok lakos elvándorolt, és a sziget népessége lecsökkent.
Ez azt is jelenti, hogy Makatea jelenleg nem egy kiépített vagy ajánlott üdülőhely. Bár természeti szépsége még így is figyelemre méltó – például sziklás partvidéke, barlangjai és tengeri madárkolóniái különlegesek –, a turizmus csak nagyon korlátozottan van jelen. A hely nem rendelkezik klasszikus üdülő infrastruktúrával (szállodák, éttermek, programok), és az egykori bányászat okozta környezeti terhelés miatt nem is sorolható a turisták által keresett célpontok közé.
Ezért is érdekes kérdés, hogy a film miért sugall egy idilli, lakatlan szigetet, miközben a valóságban Makatea sokkal inkább egy posztindusztriális, természetileg félig regenerálódott terület.
Összegzésül: A Hat nap, hét éjszaka egy szórakoztató, könnyed kalandfilm, de ha valaki a valós helyszínekre is kíváncsi, érdemes külön utánajárnia, mert nem minden „filmparadicsom” az, aminek a vásznon tűnik. Makatea esete erre kiváló példa – ahol a természet és az emberi beavatkozás története még mindig jól látható nyomokat hagyott maga után.
