A Gyalogáldozat (Pawn Sacrifice, 2014) egy megrendítő erejű életrajzi film Bobby Fischer, az amerikai sakkzseni életéről, belső vívódásairól és a hidegháborús sakkvilágbajnokság kulisszatitkairól. A történet csúcspontja az 1972-es világbajnoki döntő Fischer és a szovjet Boris Spasszkij között, amely túlmutatott a sakktáblán: a világ két szuperhatalma vívott szimbolikus csatát.
A film mélyen beleás a sakk világába – annak feszültséggel teli atmoszférájába, ahol egyetlen hibás lépés sorsokat dönthet el. Tobey Maguire alakításában Fischer egyszerre zseniális és kiszámíthatatlan, míg Liev Schreiber visszafogott, méltóságteljes Spasszkijt formál meg.
A történelmi hűség mellett a film egy korszakot is megidéz – azt az időszakot, amikor a világ sakktérképén Magyarország is kiemelt helyet foglalt el. Ebben a korszakban tündökölt a magyar sakkozás élő legendája: Portisch Lajos.
Portisch Lajos – a magyar sakk nagykövete a világban
Bár a Gyalogáldozat közvetlenül nem említi, Portisch Lajos a korszak egyik legnagyobb sakkozójaként ugyanezen világbajnoki ciklusban szerepelt. Ő volt az egyetlen nem szovjet sakkozó, aki komolyan megszorongatta a szovjet sakkhegemóniát. A nemzetközi sajtó gyakran emlegette „a nyugat utolsó reménységeként”, hiszen Fischer mellett ő volt az, aki képes volt felvenni a versenyt Spasszkijjal, Korcsnojjal, Petroszjánnal vagy épp Tal-lal.
Portisch klasszikus, pozíciós stílusa, rendkívüli felkészültsége és elegáns játéka világszerte elismerést vívott ki. Sokan úgy vélik, ha nem Fischer és Spasszkij rivalizálása dominálta volna az adott ciklust, Portisch is világbajnok lehetett volna. Tisztelték, féltek tőle, és számoltak vele – nemcsak a táblánál, hanem politikai jelentőségében is, mint a keleti blokk egyik legerősebb nem szovjet képviselője.
A film tanulsága és öröksége
A Gyalogáldozat nemcsak a Fischer–Spasszkij párharcot mutatja be, hanem azt is, milyen áldozatokat követel az igazi nagyság. Portisch Lajos pályája pedig élő bizonyíték arra, hogy a legmagasabb szinten is lehet embernek maradni – sportszerűen, méltósággal, és hűséggel a hazához és a játékhoz.
Ez a film tökéletes lehetőség arra, hogy ne csak Fischer nevét ismerje meg a közönség, hanem újra reflektorfénybe kerüljön a magyar sakk aranykora és annak legfőbb alakja: Portisch Lajos.
