Home Főhírek Belföldi hírek Erdő Péter az Eucharisztikus Kongresszus üzenetéről, a pápa látogatásáról és a járvány...

Erdő Péter az Eucharisztikus Kongresszus üzenetéről, a pápa látogatásáról és a járvány tapasztalatairól – nagyinterjú, videó

Szeptember 5-től 12-ig Budapesten rendezik az Eucharisztikus Kongresszust, a katolikus világegyház legnagyobb rendezvényét. A kongresszus zárómiséjét Ferenc pápa személyesen celebrálja a Hősök Terén. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek az InfoRádió Aréna című műsorában a találkozó hitéleti, kulturális és történeti vonatkozásairól, és a pápalátogatás részleteiről is beszélt.

Mindenki ezt olvassa most!

A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt röviddel beszélgetünk. A világjárvány okán egy évvel halasztani kellett a kongresszust, amelynek záró miséjét Ferenc pápa mutatja be a Hősök terén. Ehhez kapcsolódóan a remény és hitbeli megerősítés talán most különösebb hangsúlyt és jelentőséget kap, három járványhullám után és egy lehetséges negyedik fenyegetettsége előtt.

Ez biztos, mert átéltük azt, hogy bizony, nemcsak a mi hozzáértésünk, igyekezetünk határozza meg a sorsunkat, hanem vannak olyan külső körülmények, amelyeknek az emberiség ki van szolgáltatva. Ez persze mindig kihívás, mindig keresünk megoldásokat, de mindent nem tudunk megoldani. Egyébként az egyén élete is erről szól, hogy meg tudjuk hosszabbítani sokszor az egyén életét, vannak gyógyszereink, találékonyak vagyunk, de hát a halál ellen még nem találtak föl orvosságot. Szóval az a helyzet, hogy a sorsnak, vagyis olyan erőknek, amelyek bennünket meghaladnak, azért a kezükben vagyunk. Na most a mi hitünk szerint – és ez az a remény, amit szeretnénk átadni a mostani nagy esemény során is – szóval nem a vak véletlen, nem a kegyetlen sors az, akinek vagy aminek a játékszerei vagyunk, hanem végül is egy teremtő Istennek a jóindulata, a szeretete kíséri az emberiség életét, és ez a személyes válasz a mi gondjainkra is. Jézus Krisztus személye pedig Isten szava az emberiséghez. Kimondta önmagát egy egész emberi életben, Jézus tanításában, sorsában, és ezt a szót kell nekünk a történelemből egyre jobban megérteni és követni. Tehát egyben feladat, de ugyanakkor egy olyan nagy bátorítás, amit minden nemzedéknek újra fel kell idéznie az emlékezetében.

Eucharisztikus Kongresszusról beszélgetünk, de nagyon sokunk számára talán nem tiszta a szó jelentése. Mit jelent az eucharisztia? Mi az egyházban a jelentősége, üzenete?

A mai magyar katolikus szóhasználatban a szentmise, a szentáldozás és az oltáriszentség, tehát három szóval tudjuk csak megközelíteni azt a tartalmi gazdagságot, amit az eucharisztia hordoz. Maga a görög szó hálaadást jelentett, de olyan értelemben, aminek körülbelül a zsidó bróhesz felel meg: Jézus a szemét égre emelte, hálát adott és megtörte a kenyeret.

Mindenki ezt olvassa most!

Ez a liturgikus jellegű étkezési gesztus az, aminek a hellenista görög elnevezése, az eucharisztia a keresztény közösségben a központi cselekmény megnevezése lett. Tehát Jézus utolsó vacsorájának nem pusztán az emberi emlékezete, hanem a megjelenítő, a szakramentális jelenvalóvá tétele is. Ez az, ami összefogta, meghatározta a tanítványok közösségét.

Ebből adódóan a teológiai gondolkodás mindig is folyamatos volt ezekről a kérdésekről, magáról az eucharisztiáról? II. János Pál pápa az eucharisztia évének nevezte 2004-et, és ő enciklikát és apostoli levelet is írt ehhez kapcsolódóan.

Igen, az egyháznak mindig központi cselekménye, központi értéke volt az eucharisztia, ami – úrvacsora néven – bizonyos értelemben még a protestáns reformációban is tovább él. A keleti egyházakban pedig a szó teljes gazdagságában van jelen. Az ortodox egyházakkal, és a khalkédóni zsinat előtti ősi keleti egyházakkal, amilyenek a koptok vagy az örmények például, egyetértés van az eucharisztia fogalmában és értelmezésében. Ezért, azt hiszem, itt egy nagyon nagy lehetőségünk van arra, és Budapest földrajzilag erre különösen alkalmas, hogy az eucharisztia körül összetalálkozzunk. A kongresszusok nemzetközi módszertanához illeszkedően ezt már az előkészítés során is megpróbáltuk hangsúlyozni, és tudományos konferenciákat tartottunk évről évre a Esztergomban, ökumenikus és egy kicsit nemzetközi jelleggel is. És lesz még egy hasonló tanácskozás a kongresszust megelőző héten is. Csak néhány példa: az eddigi tanácskozásokon felszólalt három zsidó teológus, akik a pászkavacsoráról, és a liturgikus étkezések zsidó családi éleben megjelenő elemeiről, hagyományairól beszéltek. Azután voltak ortodox teológus előadók, a moszkvai, a konstantinápolyi, a bukaresti és a szerb pátriárkátus részéről egyaránt. Különböző aspektusok bemutatására kértük őket, hogy ne legyen átfedés az előadásaik között. Felszólaltak református és evangélikus püspökök és előadók, az amerikai evangélikus professzor például egy kiváló előadást tartott az átlényegülés fogalmának a kialakulásáról a középkorban. Tehát azt hiszem, hogy inkább közelebb hozott bennünket ez a tudományos előkészítés is, mintsem, hogy eltávolított volna. Ugyanakkor távol állt tőlünk az, hogy valamiféle felszínes módon elmossuk vagy elkenjük a hitelvi különbségeket, amelyek a felekezetek között megtalálhatóak.

Az eucharisztikus kongresszusra várják a konstantinápolyi pátriárkát is. Tehát ez azt is jelzi vagy azt is jelentheti, hogy keleti és nyugati kereszténység találkozási pontja lehet az eucharisztikus kongresszus Budapesten?

Maximálisan így van ez, Budapestre várjuk Bartolomeiusz pátriárkát, de várjuk például a moszkvai pátriárkátus részéről Hilarion Metropolitát, várunk sok más egyházi vezetőt a keleti egyházak világából, katolikust és nem katolikust egyaránt. Itt valóban Kelet és Nyugat nagy találkozása készül. Már csak azért is, mert a keleti szertartású katolikus püspökök európai találkozóját is pont erre az időpontra szervezték itt Budapesten, úgyhogy valóban látható formájában is ki tudjuk fejezni a közelségünket.

Még csak egy gondolat erejéig visszatérve az eucharisztiára, meg lehet azt fogalmazni, mit is jelent a ma embere számára az eucharisztia?

Mai ember sokféle van. Van hívő ember, van kereső ember, van olyan, aki valamiért belefáradt a keresésbe vagy teljesen más világnézeti alapon áll. Azt mondanám, hogy mindenképpen egy meghívó, egy nagyon szeretetteljes kisugárzása van az eucharisztiának, és ez pontosan akkor nagyon jelentős, amikor mi kilépünk a világ elé. A templomokban végezzük a szentmisét minden nap, és most a járvány szünetében vagy kedvezőbb időszakában megint helyreállt a templomok látogatása úgy, mint a járvány előtti időben. Nagy öröm volt nekem akár augusztus 20-án látni azt, hogy a Bazilika előtti tér, meg a körülötte levő utcák szépen megteltek, vagy Nagyboldogasszony napján az esztergomi bazilika teljesen megtelt. De, ha kilépünk az utcára, ha kilépünk a világba az oltáriszentséggel, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy egyfajta áldás kívánunk lenni a világ számára. Ez pedig nemcsak egy elvont, teológiai valóság.

Mindenki ezt olvassa most!

Ezért választottuk jelmondatnak a 87. zsoltár utolsó sorát, hogy „Minden forrásom belőled fakad”. Ez a forrásvíz nem áll meg a templom küszöbénél, hanem ki akar áradni a világba. Hogyan árad ki? Nyilván olyan nyelven kell szólnunk, amit mindenki megért. Ez pedig a segítő szeretet nyelve. Ezért van az, hogy szeptember 4-én, a kongresszus nyitó szentmiséje előtti napon délben, a II. János Pál pápa téren ötszáz rászorulót kívánunk vendégül látni, de nemcsak élelmiszerosztással, hanem leülünk velük ültetett ebédet enni. Ebben is sokan segítenek, sokan közreműködnek, akiknek nagyon hálásak vagyunk ezért. Ezzel egyidejűleg több más magyar városban is ki akarjuk fejezni a közösségünket ezekkel az emberekkel.

A beszélgetés elején már szóba került, hogy Ferenc pápa mutatja be a Hősök terén a kongresszus záró szentmiséjét. Jellemző vagy inkább kivételes, hogy a pápa részt vesz Eucharisztikus Kongresszusokon?

Nem egyedülálló, de inkább ritka. Az utóbbi 20-21 évben ez a második alkalom. Az első 2000-ben volt, amikor II. János Pál pápa személyesen vett részt az akkori kongresszuson, de akkor Rómában tartották a rendezvényt. Ezért valóban nagy biztatás a számunkra, hogy személyesen is eljön és végzi ezt a szentmisét. Egyébként a statio orbis kifejezésnek, a záróesemény megjelölésének 1960, a müncheni eucharisztikus kongresszus óta van egy különleges jelentése is. Akkor azt mondták, hogy miképpen hajdan az ókorban, a nagyvárosokban, a szent időkben, adventkor, nagyböjtkor nem tartottak minden templomban külön szentmisét, hanem a püspök vezetésével összejött az egész klérus, és egy kijelölt templomban, az egész város számára egy közös liturgikus ünneplést tartottak, a záró-szentmise egy közös, liturgikus ünneplés az egész világ számára. Ha személyesen a pápa a vezetője ennek, akkor az egy nagyon különleges üzenet: az egész katolikus világ egységének az üzenete.

Lehet azt netán tudni, hogy mi lesz lehet a pápa homíliájának témája vagy üzenete? Van esetleg erről előzetesen egyeztetés?

Az esemény előtt el fogják küldeni a szöveget, hiszen le kell fordítani. Ő olaszul fog beszélni, de mi kivetítőkön magyarul és angolul is megjelenítjük a szöveget, mert a jelenlévők többsége mégsem ért olaszul. Előfordulhat, hogy aztán ettől ő mégis eltér vagy esetleg magyarul is mond néhány szót. Volt már olyan találkozásunk, amikor magyarul is mondott nekünk egy pár szót is, még a Buenos Aires-i magyar közösségtől megtanult szókincséből.

És hát azt tudjuk, hogy szereti a váratlan vagy akár meglepő fordulatokat is Ferenc pápa.

Igen, az biztos. Akár egy gesztus formájában, de néha mond is olyat, ami meglepetés.

Szeptember 12-én vasárnap reggel érkezik majd Ferenc pápa Magyarországra és nagyon szoros lesz a program. Volt mozgástér bővíteni ezt a programot?

Hosszas tervezés, egyeztetés előzte meg ezt a látogatást. Olyan értelemben valóban lehetett bővíteni a programot, hogy egy kicsit korábban érkezik, tehát korán kel, korán indul a repülőgéppel, és így reggel lehetőség nyílt a szentmise előtt néhány rövid találkozásra, például a püspöki karral, az állami vezetőkkel, de a szentmise után már semmit nem vállal.

Mindenki ezt olvassa most!

Mi gondoltunk még más programokra is, és sokan Magyarországról, nemcsak katolikusok, más vallásúak is, szeretettel küldtek neki meghívókat, hogy őket is látogassa meg, de erre sajnos most nincs lehetőség.

De ilyenkor azért a Magyarországi Katolikus Egyház vezetőjével nyílik lehetőség, ha bármilyen rövidre is, rövidre szabott, de személyes találkozóra is? Egyáltalán, ilyenkor milyen nyelven konzultálnak?

Természetesen személyes találkozóra van lehetőség, de úgy, hogy a püspöki kar együtt találkozik vele és kezet fog, néhány szót vált, ennél többre fizikailag nincs idő. A nyelv hivatalosan olasz ilyenkor. Sok püspöktársunk tud olaszul, úgyhogy ebben nincs hiba, de természetesen van tolmács is.

Ferenc pápa maga jelentette be, ha jól emlékszem az előző Fülöp-szigeteki eucharisztikus kongresszuson az említett videoüzenetben, hogy a következő helyszín Budapest lesz. Hogyan történik ilyenkor a helyszín kiválasztása? Mi a rendező elv? Magyarországról kezdeményezi a katolikus egyház a kongresszus megrendezését vagy egész egyszerűen a Vatikánnál dől el ez és választják ki a rendező helyszínt?

A kongresszusra jelentkezni kell annak, aki vállalja, hogy megrendezi.

Kicsit olyan, mint az olimpia?

Igen. Mindenképpen egy város, egy egyházmegye jelentkezik, esetleg az egész püspöki kar támogatásával, és utána a Szentszék bírálja el, és a pápai döntés határozza meg, hogy a jelentkezők közül kit választanak. Van azonban a pápai döntésnek egyfajta logikája, amit érzékelni lehet. Van a földrészek között egy rotáció, ami úgy néz ki, hogy Kelet-Ázsia vagy az óceániai térség után következik Közép-Kelet-Európa. A múltkor is így volt. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus előtt Manilában rendezték a találkozót. Most pedig ugyancsak a Fülöp-szigeteken, Cebu városában tartották az előző, 2016-os rendezvényt, így utána Budapest eséllyel pályázott. A legutóbbi közép-kelet-európai kongresszus 1997-ben, Wroclawban volt, még II. János Pál pápasága idején, tehát a régióban volt esélyünk arra, hogy a megrendezés lehetőségét megkapjuk. Egy város püspöke az tehát, aki kezdeményez, de ebben ott van mögötte az ország. Magyarországon ebben egységesek vagyunk, azt hiszem, mindannyiunk számára ünnep és esemény ez.

Említette bíboros úr a beszélgetés elején az ökumenikus jelleget és ennek a fontosságát. A többi felekezet hogyan, miként tekint az eucharisztikus kongresszusra?

Nagyon pozitív a visszhang. Meghívtuk például a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a delegációját is és harcolni kellett érte, de sikerült elérni azt, hogy a pápa egy húsz percet szenteljen a mise előtt, a püspöki kar után még arra is, hogy a MEÖT és a magyarországi zsidóság képviselőivel találkozzon. Ezt ők szerették volna, és bár nem tudtunk minden kérésnek, megkeresésnek eleget tenni, de koncentrálva az erőket ezt a találkozást sikerült azért elérni. Tehát én azt hiszem, hogy nagyon pozitív a hozzáállás, és magának az eseménynek az értékelése is pozitív, legalábbis ezekben a körökben, akik maguk jelentkeztek.

Ez az ökumené vagy akár az ökumenikus előadók részvétele a kongresszus programjában is helyet kap? Mert említette, hogy felvezető eseményekben dominált ez.

Igen. A kongresszus előtti tudományos konferencián lesz olyan előadás, amelyik végigmegy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai során, és megmutatja, melyiknek milyen a hitelvi álláspontja és gyakorlata az úrvacsora tekintetében. Lesz egy ilyen panoráma. De minden földrészről jönnek természetesen katolikus teológusok is, tehát időben és mennyiségben azért az egy katolikus rendezvény lesz. A délutáni programok során szóhoz jutnak esetenként olyanok is, akik más felekezetű keresztények, de elsősorban katolikus jellegű a találkozó.

Az eucharisztikus kongresszusok történetére visszatekintve mindenképpen meg kell említenünk 1938-at, a korábbi magyarországi Eucharisztikus Kongresszus időpontját. Hát már csak a dátumból adódóan is igencsak vészterhes időszak volt már a II. világháború kapujában talán érezhető volt egyfajta félelem vagy feszültség is, ha megnézzük a korabeli híradásokat vagy tudósításokat. A történelmi források, vagy akár kifejezetten a magyarországi egyháztörténet hogyan tekint vissza erre az 1938-as kongresszusra?

Először is: egy nagyon nagy eseménye volt ez a két háború közti idők magyar egyháztörténetének. Azt lehet mondani, hogy ennek a kongresszusnak a hozadéka volt a világegyházzal való kapcsolatfelvétel, a kapcsolat kiterjedése, megerősödése. Ugyanakkor maga az a lelki élmény, az a bátorítás, ami az eseményekből sugárzott, azután évtizedig erőforrás volt a résztvevőknek – és nem csak a magyaroknak. XII. Pius még az ötvenes években is emlegette, hogy milyen nagyszerű tanúságtétel volt ez a hit mellet, és hogy később a térség országaiban, tehát Jugoszláviában, Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban a katolikus hívők milyen szépen kitartottak. Elismeréssel szólt a börtönben lévő főpásztorokról, tehát neki, mint pápai legátusnak, aki a liturgikus eseményeket vezette, személyesen is megrendítő élménye volt. Egyébként ő azt mondta annak idején Horthynak, hogy ez porosz módra meg volt szervezve, tehát nagyon tetszett neki, hogy milyen rendezetten folyik. Horthy pedig azt válaszolta, hogy nem, kérem, ez magyar módra volt megszervezve – tehát egy kicsit fölül akarta múlni.

Mindenki ezt olvassa most!

Egyébként pedig fájdalmas vonatkozása volt a kongresszusnak, hogy Hitler személyesen megtiltotta, hogy Németországból vagy Ausztriából, tehát a birodalomból bárki részt vegyen ezen az eseményen. Voltak olyan német papok, akik mégis megpróbáltak propagandát csinálni a kongresszus mellett, és ezek között van olyan, – nemrég kaptam egy német történésztől például erről levelet –, akit ezért letartóztattak és megöltek a nácik. Tehát nagyon komoly jelentése volt annak a himnuszbeli záró sornak, hogy „Forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet” – mert nem úgy nézett ki, hogy itt békesség lesz hamarosan.

1938 – a dátum talán azért is jelentőséggel bír, mert Szent István halálának 900. évfordulója volt. Ez hangsúlyos szerepet kapott az akkori budapesti Eucharisztikus Kongresszuson?

Akkor nagyon. Nagy esemény volt, ha az előkészítés során, meg később is, amikor az aranyvonat, tehát a Szent Jobbot az országban körülhordozó vonat megérkezett valahová. Most ezt a vasúti kocsit fölújították, már most augusztus 20-án is megnézhette a közönség. Valóban egy gyönyörű iparművészeti alkotás. Engedélyt kaptunk, hogy kedden délután a kongresszus alatt egy külön vonat elmenjen a vendégekkel a Hungexpo területéről egészen Dorogig ezzel a kocsival. Reméljük, hogy közben a szerelvényen belül át lehet járni, tehát a vendégek ezt a kocsit belülről is meg tudják majd látogatni, aztán Dorogon lesz egy koncert, meglátogatjuk az esztergomi bazilikát, ahol egy rövid ima lesz, Mindszenty bíboros sírjához is ellátogatunk. Ott vacsorával záródik annak a napnak a programja annak a csoportnak a részére, mert a délutáni programok szabadok, és ezalatt sok párhuzamos kulturális és vallási esemény lesz a városban. Mindenkinek alkalma lesz megismerni azt a gazdag kínálatot, amit Budapest nyújt.

A kongresszusok számát tekintve ez a soron következő, budapesti lesz az 52. rendezvény. A kongresszusok története a XIX. század utolsó negyedére nyúlik vissza, és ha jól tudom, akkor egy civil kezdeményezésre indult, egy zarándoklatként, amihez később kapcsolódott a kongresszus is.

Egész pontosan így történt. Civil kezdeményezés, tanúságtétel a hitről, az akkor már elvilágiasodó Franciaországban, és ennek a kongresszusnak a nyomán kialakult egy mozgalom, amely olyan széles tömegeket kezdett el vonzani, hogy a Szentszék is felfigyelt rá, és megalapította azt a pápai bizottságot, amelyik aztán a nemzetközi kongresszusokat szervezte vagy a szervezésben segített. Tehát például jóváhagyta a teológiai alapdokumentumokat. Minden kongresszusnak van egy ilyen alapdokumentuma, a mienknek is, nagyon sok nyelven megjelent már, magyarul is, a Szent István Társulatnál természetesen. Aztán jóváhagyja a jelmondatot, jóváhagy nagyon sok olyan liturgikus részletet, amire ilyenkor szükség lehet, úgyhogy az előkészületben is már a Szentszék aktívan részt vesz. Éppen az ügy jelentősége miatt.

Hogyan zajlanak egyébként ezek az előkészületek? Különösen úgy, hogy most azért, gondolom, kétszer kellett rákészülni, egyszer már 2020 őszére, ami meghiúsult a pandémia okán, és aztán a mostani szeptemberre.

A pápai döntés után örömmel megírtuk a levelet, hogy állunk rendelkezésre. Akkor eljön a bizottság Budapestre, hogy végig járja a lehetséges helyszíneket. Nekik megvannak a követelményeik, hogy hét közben milyen helyszínre van szükség, hogy a nagy ünnepi szabadtéri misékhez milyen helyszínre van szükség, és megnézik, hogy az adott városban hol lehet ezt leginkább megvalósítani. Itt is végig jártunk számos helyszínt. Az ő tanácsukra, az ő preferenciáik alapján döntöttünk azok mellett a helyek mellett, amelyeket végül is kijelöltünk, tehát a Hungexpo, a Hősök tere, a Kossuth tér mellett. Szerepelt a listán még a Puskás Ferenc Stadion is, aztán az idei évben ott változott a program, emiatt a kezdő misét is a Hősök terére tettük át.

Tehát akkor folyamatos az egyeztetés a Szentszékkel?

Igen. Alakítottunk egy magyarországi szervezőbizottságot is. A szervezés számos aspektusa, hogy így mondjam, turisztikai jellegű. Ugyanakkor van nagyon sok olyan vonatkozás, ami pedig lelkipásztori jellegű. Az ifjúsági szentségimádások szervezésétől kezdve a missziós jelképig, kell tartani valami lelkipásztori előkészítést is, aminek kell, hogy legyen valamilyen tárgyi szimbóluma, amit körülhordoznak az adott országban. Nálunk ez a tárgyi szimbólum adott volt, mert készítettünk a 2007-es budapesti városmisszióra még Ozsvári Csaba ötvösművésszel egy nagy keresztet, missziós keresztet, és ezt a keresztet az esztergomi bazilikában állítottuk fel, emlékül az akkori eseményekre. Ezt választottuk ki, hogy legyen ez akkor most az előkészítés jele, de úgy, hogy a magyar szentek ereklyéit kis ereklyetartóban építsük bele a keresztbe. Ebből kiindult egy egész folyamat, mert azóta is több magyart avattak boldoggá, és a szomszédos országokban meg a régióban is sok, főleg XX. századi vértanú szentté vagy boldoggá avatása történt. Így nemcsak a mi saját magyar ismereteink alapján, hanem néha a szomszédos országokból való püspökök információi alapján is, mert írtak Pozsonyból például vagy Jásból vagy Zágrábból, hogy az ő vértanúikat is vegyük fel a listára. És nagy örömmel beleillesztettük azoknak az ereklyéit is a mi keresztünkbe. Ahol a körút során a kereszt megjelent, ott egyúttal természetesen lelki napot is tartottak, adoráció volt, de volt egy kiállítás is ezeknek a szenteknek és boldogoknak a képével és az életrajzával.

Mindenki ezt olvassa most!

Tehát fölfrissítettük magunkban az ő tanúságtételük emlékét. Ennek pedig nagyon erős hatása volt, mert ez közel hozza egymáshoz a népeket, hiszen a kereszt nem csak Magyarországot járta be, hanem ezeket az országokat is, összességében hetvenezer kilométert utazott az előkészítés időszakában az évek során, tehát volt ezzel munka. Egy csapat vitte a 3,5 méteres keresztet, és volt olyan, hogy a határon megkérdezték az adott ország vámosai, hogy mi ez, meg hogy győzik ezt vinni, és amikor rájöttek, megcsókolták a keresztet, tehát a legkülönbözőbb élmények kísérték ezt is. De mindenesetre az, hogy ezeknek a szenteknek az élete ismeretessé vált, például Magyarországon a román vértanúké vagy drinai vértanúké, akik Bosznia-Hercegovinában haltak meg a háború végén, szóval sok az értékes emlék, amelyek azonban ahhoz is hozzájárultak, hogy meginduljon egyfajta kiengesztelődési folyamat a nem hívő világgal. A lelkipásztori előkészítésnek ezek az állomásai nagyon sok pasztorális eredményt hoztak.

Maradva még az előkészületeknél, ha jól tudom, akkor voltak hírnökei, számszerűen 12 hírnöke is az eucharisztikus kongresszusnak, mások mellett például Böjte Csaba, Lackfi János vagy Ürge-Vorsatz Diana klímakutató. Mi volt az ő szerepük, feladatuk?

Ők is járták az egész Kárpát-medencét és a különböző rendezvényeken egyrészt tanúságot tettek a saját hitükről, a saját tapasztalataikról, Isten-tapasztalatukról is, másrészt pedig kíséretükben ment az a csoport, aki az eucharisztikus kongresszusról adott tájékoztatást, adott esetben már a jelentkezéseket is regisztrálta. Nagyon hatásos dolog volt, az ő nevük mindig húzóerő volt, ahol ők fölléptek, ott sokan összejöttek.

A kongresszushoz számos kulturális, művészeti, tudományos program is kapcsolódik. Említhetjük például az Ars Sacra fesztivált. Mik azok a programok, amiket bíboros úr kiemelne?

Vannak olyan programok, amelyeket maga a kongresszus szervezőbizottsága is támogatott vagy részt vett azoknak az előkészítésében, szervezésében. Kiemelném például mindjárt az előkészítő napon, tehát a szombaton a kezdő szentmise előtt este 9 órakor a Dohány utcai zsinagógában lesz egy zsidó-keresztény párbeszédkoncert, a zsoltárokat fogják előadni, de olyan ének- és zenei stílusban, ami azt hiszem, hogy nemcsak fölemelő, de szórakoztató is lesz. Ebből már hallottunk egy ízelítőt, amikor a Rumbach utcai zsinagógát megnyitották. Azután természetesen hétfőtől kezdve minden délután gazdagabb kínálat, tehát a Szent Efrém kórus például a Vigadóban, vagy az Erkel Színházban még hétfőn este a Csík zenekar, azután szerdán este ugyancsak az Erkel Színházban a Száztagú Cigányzenekar lép föl, lesznek különböző párhuzamos rendezvények, olyanok is, mint például csütörtökön a Zeneakadémián a Moszkvai Patriarkátus Kórusa, vagy pénteken a Zeneakadémián, az úgynevezett Eucharisztikus Szimfónia közel-keleti zenészekkel és szerzőkkel, aztán lesz Ákos-koncert, ugyancsak pénteken este a Papp László Arénában. Van olyan rendezvény, ahol már szinte minden jegy elkelt.

Hadd említsek meg én is egy programot, hiszen lovári nyelven lesz roma szentmise, és azért is hozom ezt szóba, mert ha jól tudom, akkor személyesen ön kezdeményezte ezt.

Ennek komoly története van. 2008 tájékára jutottunk el odáig, cigány értelmiségiekkel hosszú közös munkát végzett az egyház, hogy a teljes Szentírás elkészüljön lovári nyelven, egyházi jóváhagyással, és ezt ki is adhattuk. Most minden kultúra történetében egy esemény, egy fordulópont, mikor a teljes Bibliát az adott nyelven kiadják. (Mi is hangsúlyozzuk a vizsolyi Biblia jelentőségét.) Ennek alapján több helyen lovári nyelven is voltak egyházi programok, beleszőtték ezt a különböző hitoktatási programokba a cigány pasztorációs közösségekben is. Amikor a szentatya, Ferenc pápa egy kicsit enyhítette a liturgikus szövegek jóváhagyásának a szabályait, megkérdeztem tőle, helyesli-e, hogyha mi lovári nyelvre is lefordítjuk a miseliturgiát. Azt mondta, persze, csináljátok. Ezt kezdeményeztük, tehát, és ennek a munkának a során eljutottunk egy olyan pontra, hogy az ordinárium, amit a hívek is hangosan mondanak, elkészült. Ezek a részek megvannak tehát lovári nyelven, ezeket a Püspöki Kar is elfogadta. Természetesen mi is szakértőkre voltunk utalva, mert azt hiszem, hogy Székely Jánost kivéve más nem nagyon tud lovári nyelven közülünk. De ennek alapján aztán megkérhettük Lakatos Györgyöt és csapatát, hogy próbáljanak meg egy olyan zenei és nyelvi szempontból is a cigány azonosságot kifejező misét megírni, amit majd az Eucharisztikus Kongresszuson bemutatunk. Ez született meg, számos művész közreműködésével. Én abban bízom, hogy lesz ez olyan jól hangzó, olyan ritmikus – meglátjuk, a világ közvéleménye hogyan ítéli meg –, hogy esetleg nemzetközi siker is benne rejlik. Gondoljuk meg, hogy a lubamise vagy a kreol-mise annak idején, azok nagyon is nagy nemzetközi sikerek voltak, mert egy nép zenei tradícióját vitték bele a liturgiába. Van itt is érték, van olyan tradíció, amit föl tudunk mutatni, hát tegyük is meg. Ez volt itt a gondolat mögött.

Az talán köztudomású, hogy az Eucharisztikus Kongresszusnak van himnusza, ráadásul ez egy régi-új himnusz, hiszen az 1938-asnak egy újra hangszerelt változata lesz a mostani himnusz. De azt meglepődve láttam, hogy hivatalos bora és hivatalos cukrászsüteménye is van az Eucharisztikus Kongresszusnak.

Ez nem előírás, de azért szívesen veszik. Ezeket zsűrizték, és azt hiszem, hogy a hivatalos cukrászsüteményt és a bort is majd széles körben fogják kínálni, ajándékozni. A bor egy tokaji borkülönlegesség, amit Esztergomban sok tétel közül választottunk ki. Azt hiszem, hogy ezeknek is meglesz a maguk sikere, és remélem, hogy mindez hozzájárul majd ahhoz, hogy ezen a módon is bemutatkozhasson Magyarország.

Mennyiben vagy mennyire Budapest-központú az eseménysor? Bekapcsolhatók vidéki helyszínek vagy vidéki katolikus közösségek?

A vidéki közösségek föltétlenül, sőt, nagy szervezőmunka van abban, hogy könnyebb legyen fölutazni. Ide tartozik a különvonatok, autóbuszok szervezése. Ez egy nagy logisztikai feladat volt, hasonlóan a szállásszervezéséhez. Főleg az előkészítés során, tehát nem konkurens programként, vidéken is sok minden történik. Említettem, hogy a kezdőnap előtti szombaton az ország sok városában megrendezésre kerül a szeretetvendégség. A Vigadó épületében már egy ideje egy kiállítás mutatja be egyházunk karitatív tevékenységét, tehát egyrészt meg lehet egy szép kiállítást nézni és másrészt lehet egyidejűleg látni magát a tevékenységet is.

Mi lehet az üzenete vagy a jelentősége a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak azontúl, hogy nyilván a hitüket gyakorló, a hitüket nap mint nap megélő hívők számára alapvető fontosságú eseménysor? Eljuthat-e bármiféle üzenet mások felé is? És cél-e eljuttatni?

Mondok egy példát. Szombat délután öt órakor lesz a Parlament előtt egy szabadtéri szentmise. Előtte fél órával Bartholomaiosz pátriárka fog beszélni az egybegyűltekhez, amit természetesen lefordítunk a hallgatóknak. Miért ő? Azért, mert Szent István királyt a 2000-es évben a budapesti Szent István Bazilika előtt ő avatta szentté az ortodox világ számára. Tehát Szent István még az egységes egyháznak a szentje, mert 1038-ban halt meg, a nagy keleti egyházszakadás pedig 1054-ben volt.

Mindenki ezt olvassa most!

Egy ilyen indítás után azzal a mottóval gyűlünk egybe azon az estén, hogy „magyarság és kereszténység ezer éve együtt az úton”. Ki lesz vetítve a Szent Korona, ki lesz vetítve a Szent Jobb, és azt hiszem, hogy az a szentmise lesz az az alkalom, amikor tényleg mindenki, aki, mondjuk, a magyarság iránt pozitív érzelmekkel viseltetik, az jó szívvel belekapcsolódhat akkor is, ha esetleg más vallású vagy nem különösebben vallásos. Ezután indul majd a fáklyás körmenet végig az Andrássy úton, egészen a Hősök teréig. Ez tehát nem pusztán a megnyitása, hanem egy tartalmas pontja, mozzanata az eseménynek.

Azzal kezdtük a mostani beszélgetést, hogy a pandémia másfél éve, három járványhullám után kerül sor most a Budapesti Eucharisztikus Kongresszusra. Szolidaritás, egymásra való odafigyelés, egymás iránti felelősség tekintetében vajon most jobban állunk? Tanultunk talán valamit ezekből a leckékből az elmúlt időszakban?

Országos átlagot nem tudok mondani, de a plébániáinkon azt látom, hogy a Karitász-csoportok meg a fiatalokból álló csoportok sokat segítettek, amikor az idősek nem mozdulhattak ki otthonról. Például meleg ételek kiszállításában, bevásárlásban, nagyon sok mindenben. Lassanként a helyi közösségeknek tudatosítani kellett, hogy kik is vagyunk, ki hol lakik, kinek mire van szüksége, ki mivel tud hozzájárulni a közösség életéhez. Megtanulták azt is, hogy hogyan kell távolról adakozni. Nem kevesen átutalással, elektronikusan vagy bankkártyával, mert ezeket a lehetőségeket is bevezették. Aztán nagyon sok helyen video-kapcsolatot vettek fel a hívekkel, közvetítették akár a liturgiákat, akár más programokat. Most, hogy a szentmise megint mindenkinek hozzáférhető, most inkább az egyéb programokra tesszük a hangsúlyt, de azt azért a plébániák lelkére kötöttük, hogy ne hagyják abba, hanem tartsák fönn ezt az intenzív kontaktust a helyi hívő közösséggel. Látszanak tehát az alakulás, a fejlődés jelei.

Szokták mondani, hogy a járvány után vélhetően nem lesz olyan az életünk, mint volt előtte, nem lehet majd ugyanott folytatni, mint ahol a pandémia előtt abbahagytuk, ugyanakkor az ember könnyen felejt és a rosszat hajlamos minél gyorsabban, minél távolabbra eltolni magától. Változhatnak, máshová kerülhetnek az életünkben a hangsúlyok? Változni fogunk? Változni fog a világ?

Változik, természetesen, de ezek a változások most még nem tűnnek drámainak. Inkább tényleg a hangsúlyok tolódnak el, ahogy mondta. Azt gondolom, sokkal tudatosabb lesz az elektronikus eszközök használata, a különböző videokonferenciák megtartása például az egyházi összejövetelek területén is. Ez tartós változás lesz, mert rájövünk arra, hogy miért kellene annyit utazni, miért kell annyi repülőjegyet váltani, amikor ez sokkal egyszerűbben is megoldható. Ugyanakkor rájövünk arra is, mi az, ami a személyes találkozásunkban a plusz érték. Rájövünk arra, hogy ezt is megbecsüljük.

Mindenki ezt olvassa most!

infostart, inforadio

Hirmagazin.eu

Exit mobile version