Érd Budapesttől délnyugati irányban – szinte egybeépülve a fővárossal – hosszan elnyúlva terjeszkedik napjainkban Érd városa, melynek belterületén, egy alacsony dombon alig néhány falcsonk mutatja a valaha ott állt középkori erődítmény helyét.
Mivel eddig még nem végeztek régészeti feltárásokat a területen, csak a gyér számban előforduló korabeli oklevelek és a felszíni maradványok alapján lehet a következőket megállapítani: ezen a helyen egykoron Diósd jobbágyfaluja helyezkedett el, a patak bal partján, míg a Csévi Sáfár földesúri családnak szállást adó erődítményt a jobb parti, kisebb dombtetőn emelték.
A nemesi laknak a korabeli említése „castellum” (kastély) volt, vagyis a középkori váraknál szokásos erődítettségnél gyengébben kiépítettnek jelölték az 1417-es forrásban. Az épületet Csévi Sáfár István unokái elzálogosították Fedémesi János fia Miklósnak, majd később rokonuknak, Csapi András feleségének véglegesen eladták. őt 1422-ben iktatta be a hiteles helynek számító káptalan az uradalom tulajdonjogába.
A diósdi castellum utolsó fennmaradt írásos említése 1461-ből való. Ekkor a Csapi András és felesége után birtokló Setétkúti László fiú utód hátrahagyása nélkül történt halálával megüresedett uradalmat Mátyás király az udvari köréhez tartozó Héderváry Imrének adományozta.
Diósd jobbágyfalut valamikor az 1526-os mohácsi csatát követő évtizedekben pusztították el a Buda felé vonuló ellenséges csapatok. Az első ismert – 1546-os – deftertől (adóösszeírás) kezdve mindig pusztaként szerepelt, területét a környékbeli – a pusztítások után még megmaradt – községek lakosai használták legelőként. Magát a diósdi kőépületet viszont a budai pasák továbbra is karbantartották, mivel a közeli erdőségekben tartott vadászatok alkalmával itt tartották a vadászkutyáikat.
1627-ben Tholdalaghy Mihály erdélyi követ is feljegyezte naplójában, hogy a budai előkelőségekkel vadászva, itt szálltak meg éjszakára. A török hódoltság idején a megszállók egy palánkvárat is emeltek ezen a területen, mely a Duna folyó melletti magaslaton emelkedett, így a diósdi castellumnak nem volt katonai szerepe, benne nem állomásozott jelentősebb helyőrség.
Pusztulása 1684-ben következett be, ekkor Lothariniai Károly csapatai megostromolták és lerombolták. A később betelepülő németajkú lakosok az omladozó épület köveit lebontva két kilométerrel odébb alapították meg ismét Diósd községét, ami napjainkra összeolvadt Érd városával. Az egykori diósdi castellum a felszínen látható maradványok alapján elnyújtott, szabálytalan ötszög alakú, mintegy 0,7 méter vastag fallal kerített nemesi szállás lehetett, melynek egykori belső épületeire csak a nagyobb földhalmok utalnak, déli sarkában pedig egy újkori emlékoszlop áll.
Cím: ÉrdÉrd belterület
Tel: (+36) 1 322-4098
E-mail: liszt@budapestinfo.hu
Web: www.erd.hu
