Góliát a kanapéra fekszik, kedvenc étele a kutyaeledel, és egy sor kutyás szokást felvett.
Amikor Góliát megszületett, nagyon beteg volt, még a cumisüvegből sem tudott tejet inni. Shaylee Hubbsnak megesett a szíve a szerencsétlen kisbocin és befogadta magához.
Egyik reggel Shaylee elment hazulról, és mikor visszatért, sehol sem találta Góliátot. „Pánikba estem, és lázasan kutattam át az udvar minden zugát, minden kijáratot ellenőriztem, hogy zárva vannak-e” – emlékezett vissza Hubs. „Úgy tűnt, minden rendben van.”
„Ekkor bementem a házba, és láss csodát, kit találtam odabent, amint épp a kanapén hever, és a legnagyobb lelki nyugalommal sziesztázik? Hát persze, hogy Góliát volt az! „
Góliát ettől kezdve családtaggá vált, és a többi családtaggal is gyorsan egy hullámhosszra került. Különösen Leonidasszal, a jól megtermett kutyával értették meg jól egymást: mintha egész életükben országos cimborák lettek volna. Leonidas az első perctől kezdve „gondoskodni akart” Góliátról: a pofáját nyalogatta, próbálta gyengéden lökdösve segíteni, hogy lábra álljon, végül pedig órákig feküdt a beteg boci mellett.
Persze ez a barátság Góliátra is nagy hatással volt: olyannyira, hogy ő is rászokott a kutyaeledelre, sőt, ez a kedvenc étele, és felvett néhány tipikus „kutyaszokást”.
Forrás: szeretlekmagyarország
