„Ő beszélt bérrabszolgaságról, egymás ellen hergelt népekről és a széteső társadalmi szolidaritásról.”
A pápa ars poeticája
Kezdjük a legfontosabb mondattal, szó szerinti idézetben. Olvassák el alaposan, akár többször is: „Ha a tőke lesz a bálványunk, és az emberek döntéseit a pénz utáni vágy határozza meg, ha ilyen gazdasági renddel vesszük körbe magunkat, akkor tönkretesszük a társadalmat. A közösséget. Mert így modern kori rabszolgaságra ítéljük az embereket, szétromboljuk a testvériséget, és egymás ellen hergeljük a népeket.”
Kitalálják-e, hogy ki mondta mindezt? Pár napja hangzott el a beszéd, de nem egy athéni kormánytag szájából, aki a németek ellen akarta hergelni a görögöket. Nem is valamelyik kelet-európai politikus beszédéből idéztem, aki a pár száz eurós havi fizetésre „ítélt” bérrabszolgák minimálbérének emelését ígérgette szavazatokért cserébe egy német, francia vagy japán tulajdonú lengyel, szlovák vagy magyar autógyárban.
Nem! Mindezt a pápa mondta, a katolikus egyház feje.
Ő beszélt bérrabszolgaságról, egymás ellen hergelt népekről és a széteső társadalmi szolidaritásról.
A pápa már régóta tesz olyan „rendszerkritikus” megjegyzéseket, melyek alapján a szegények és elesettek pápájának kiáltották ki. Mégis, több mint két évet kellett várni arra, hogy precízen megfogalmazza pápasága ars poeticáját. Szegény, elmaradott, politikai és gazdasági értelemben marginális helyszínt választott hozzá. Múlt héten meglátogatta Ecuadort, Bolíviát és Paraguayt. Bolíviában először kormányoz az őslakos ajmara nép egyik fia, Evo Morales. Elnöksége kulturális és politikai reneszánszt hozott az évszázadokon át kizsákmányolt kis országban. Paraguay pedig, az egykori jezsuita központ, a mai napig fontos terület a katolikus egyház térképén.
Ferenc pápa milliós tömeg előtt hirdette ki, hogy a katolikus egyház ellenzi a globális kapitalizmus gyarmatosítását, amely a szegény országokat nyersanyagtermelő és olcsó munkaerőt szolgáltató területekké alacsonyítja.
Mert az érintett országokban ez elkerülhetetlenül elnyomó, tekintélyelvű rezsimeket szül, és persze egyre többek nyomorát. A pápa szerint az újkori népvándorlás ennek a következménye. Az úgynevezett Nyugat építhet kerítéseket, elsüllyeszthet menekültcsónakokat, bombázhat ember-kereskedő centrumokat, tehet sok mindent, de ezzel magát a betegséget nem fogja kiirtani, legfeljebb csak a sebeket kezelni. Közben még több sérülést okozva.
A jobboldali, konzervatív sajtó napok óta bajban van világszerte. Hiszen miképp is értékelje ezt a beszédet? Jegyzetíróik a pápát egyre inkább a forradalmi baloldaliság rejtett ügynökének tartják. Veszélyes figurának!
Ferenc Bolíviában a közösség erejét hangsúlyozta az individualizmussal szemben, az alázatot a kizsákmányolással, és a szolidaritást az egoizmussal szemben. Azt mondta, hogy kevésbé kellene a pénz fétisében élnünk, és meg kellene inkább gyógyítanunk a nyugati világ szétrombolt szociális „hálóját”, a családot. Mert a család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek otthona is.
Ezek az ő szavai, én csak összefoglaltam. Messze mondta, a távoli Dél-Amerikában, de akkor is nagy kérdés, hogy vajon itt mi miért nem akarjuk meghallani…
Forrás: metropol; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
