A Balsai Görög Katolikus Egyházközség története
Minden egyházközség történetét a megalapításától fogva egy könyvben írták meg, ez az un. „Historica Domus”. Ám gyakori eset, hogy ez a dokumentum a történelem viharai közben megsemmisült, vagy elveszett. Ez történt a Balsai Görög-Katolikus Egyházközség Historica Domusával is. Feltételezhetõen vagy tûzvészben, vagy a háborúk zûrzavarában veszett nyoma. Ezért tehát, amit az Egyházközség történetérõl tudunk, azt a megõrzött szájhagyományból, az emberi emlékezetbõl, ill. más történeti forrásokból merítjük.
Az Egyházközséget 1734-ben alapították tiszteletreméltó eleink. Az elsõ templomukat 1777-ben építették, fából. Ebben az idõben nem minden településen volt templom. A szokás inkább az volt, hogy több falu tartozott egy i templom alá. Az a falu, ahol a templom megépült, egyfajta egyházközpontnak tekintetett. Balsa is ilyen központ volt tehát. Konkrétan tudjuk, hogy a Tisza túlpartjáról, pl. Kenézlõrõl is idejártak át csónakokkal a hívek.
Az anyakönyvek 1813-tól maradtak fenn.
Az elsõ fatemplom egy tûzvész során leégett, helyében az új épület szintén fa építõanyagból készült. Ez érthetõ is, hiszen a környéken nagy kiterjedésû erdõség volt található. II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem birtokaként a balsai erdõk nagy vadászatok helyszínéül is szolgáltak. E második fatemplom is leégett, s immár kõbõl állítottak újat, magas toronnyal 1785-ben. A második világháborúban a tiszamenti falvak templomtornyait sorra felrobbantották. A népének saját magának kellett összegyûjteni az anyagiakat a torony újra-állítására. Mivel igen szegény volt a lakosság, csak szerényebb, kisebb torony építésére futotta. Ma is ebben az állapotában látható a templomunk A keleti keresztény templomépítészet szabályait jól követi a balsai görög katolikus templom is. A szentély – bejárat hosszanti tengely tájolása kelet-nyugati. A szentély mögötti falrész, az apszis félköríves.
A belsõ tér igen díszes. Legszembeötlõbb a szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztázion, azaz a képfal. A balsai ikonosztázion fatáblái az un. népi barokk festészet stílusában készültek, az 1800-as évek második felében. A falak is a szokásos, teljes felületet befedõ, ornamentikát is bõven tartalmazó festéssel készültek. Ám az 1990-es évek elején a faliképek teljes felújítására volt szükség. Stílusában a régi hagyományokhoz tért vissza, vagyis a jellegzetes ikonfestési módot követi. Mihail Paszkariu román templomfestõ mûvész munkája. A falu lakossága három vallás között oszlott meg, ezek a római, ill. görög katolikus és a református vallás. A jellemzõ azonban a görög katolikus vallás volt, ide tartozott a lakosság legnagyobb része, egészen a ’70-es évekig. Ma már szinte egyenlõ arányban oszlik meg a három felekezet.
Az egyházközség fénykorában zsúfolásig megtelt a templom a vasárnapi és ünnepi szertartásokon. Sok volt a gyermek, a fiatal. A családon belül szigorú vallásos nevelés folyt, a templomba is együtt ment a család. A vallásos gyakorlatokat, a templomba járást a falusi közösség hagyományokhoz ragaszkodó életmódja tartotta életben.
Forrás: balsa; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Balsa Görög katolikus templom
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
