Balatonfenyves — Mégsem tűnt el minden!

Egy különleges tárgy megmaradt Antal Imre (†72) hagyatékából, amelynek kapcsán régi barátja azt is elmondta, hogy a 12 éve rákbetegségben elhunyt televíziós személyiség a köztévéből való nyugdíjazása miatt keresett menedéket az italban.

– Nagyon megrázta, hogy már nincs szükség rá. Mintha a talajt rántották volna ki a lába alól. Emiatt is kezdett iszogatni, ami egyik bajt hozta a másik után – foglalta össze Jenei József (76), arra utalva, hogy a Magyar Televízió 2004 végén vette le műsoráról a Szeszélyes évszakok című kabaréműsort, amelyet Antal Imre 1980 óta vezetett.

Ekkor nyugalmazták, majd a köztévé Örökös Tagjává nyilvánították. Viszontagságos évek vártak rá.

– Olyanokat is vendégül látott, akik lerabolták. Szinte csak a zongorája maradt a Damjanich utcai lakásában. A kristálycsillárt is kilopták, meg a nagyapjától kapott ingás faliórát. Kíváncsi lennék, az most hol van, a Szász-festményről nem is beszélve – magyarázta az egykori jó barát, aki hozzátette: „Rosszabbul is alakulhatott volna.”

– Egyszer, amikor hívtam, azt mondta, nem ér rá, ügyvédeket vár. Azonnal taxiba ültem, így sikerült megakadályozni egy roppant előnytelen ingatlan-adásvételt. Utána ismerőssel intéztük neki az eltartási szerződést, amivel nem járt rosszul. Kétmilliót kapott, illetve havi százezret, ami 15 éve jó pénz volt – vázolta a régi barát, aki a rákbetegség elhatalmasodását követően lett Antal Imre gondozója. Akkor már a nyugalmazott tévés szentendrei házában éltek.

A 200 éves poharat Imre nagyon szerette, már József vigyáz rá. / Fotó: Pozsonyi Zita

– Segítségre szorult, de szellemileg csak annyit halványult, amit az időskor tett vele – emlékezett Jenei, aki Imre halála után anyagi gondokkal szembesült. A tévéstől örökölt szentendrei házát a közműtartozások miatt elárverezték, onnan költözött Balatonfenyvesre, ahol szellemileg sérült unokaöccsével él.

– És két kutyával! Az egyiket, a 13 éves törpe uszkárt még Imre is simogatta – mondta és egy titkot is elárult. – A közös fotók mellett egy gyönyörű, 200 éves poharat is őrzök tőle, amelyet nagy becsben tartott.

Jenei elismerte, ő maga is sajátos helyzetbe került.

– A lábam még vacakol. Talán azt is meg tudtam volna szervezni, hogy halálának évfordulóján elutazzak a sírjához Budára, de nem merek kimozdulni. Félek a koronavírustól, a szívem miatt veszélyeztetett vagyok – vázolta Jenei József, aki három éve combnyaktörést is szenvedett. – Műteni kellene a lábamat, de nem merem vállalni. Fene tudja, hogy sikerülne. Elfogadom, amit az élet rám mért.

„Azt hittem, meghalok!”

Jenei József havi 70 ezer forintos nyugdíjból él, amiből 7 ezer megy el gyógyszerekre.

– Tavaly márciusban azt hittem, meghalok, hirtelen fulladozni kezdtem. Szerencsére, épp nálunk volt a szomszéd, és hívta a rohamkocsit. Egy hétig voltam kórházban – mondta, és elismerte, anyagi gondjai nem tűntek el. – Szeretem a Balatont. A levegőt, a madárdalt, a virágoskertem illatát és a távolban zakatoló vonatot, de itt minden drágább és két kilométerre van a legközelebbi közért, ami járókerettel nagy távolság.

blikk, Hirmagazin.eu